Gandhi 1869. október 2-án született a nyugat-indiai Porbandarban, apja az ottani kis hercegség főminisztere volt. Vallásos hindu neveltetésben részesült, de hatott rá az erőszakmentességet és toleranciát hirdető dzsainizmus is. Kiskorában félénk és visszahúzódó volt, az iskolában nem tűnt ki. Bár tinédzserként kipróbálta a húsevést és a cigarettázást is, egész életében szigorúan vegetáriánus életmódot folytatott és gyakran böjtölt, ezt idővel politikai eszközként is használta. Alig 13 évesen megházasították, a hatvankét évig tartó frigyből öt fiú született. Szülei kívánságára 19 évesen Londonba ment jogot tanulni, ott anyjának tett ígérete szerint hű maradt vallása előírásaihoz, az angol szokásokban való megmártózása kimerült pár kísérletben, például táncórákon való részvételben.
1891-ben tért haza, de
ügyvédként nem sok sikert aratott: annyira megviselte a tanúk kikérdezése, hogy inkább felhagyott a praxissal és kérvények írásával kereste kenyerét.
1893-ban egy indiai cég jogi képviselőjeként Dél-Afrikába utazott, ahol aztán húsz évet töltött. A brit domíniumra érkezve azonnal szembesült az indiaiakat érő diszkriminációval, őt magát is érték megaláztatások, egyszer megváltott jegye ellenére erőszakkal szállították le a vonatról. Amikor 1906-ban a brit hatóságok egy hindukat megalázó rendeletet adtak ki, a Gandhi vezette, a megtorlást is vállaló erőszakmentes ellenállás, a szatjágraha hatására a jogszabályt nyolc év után vissza kellett vonni.
1914-ben hazatért, a következő éveket elmélkedéssel töltötte, s már ekkor kiérdemelte a Mahátma, azaz „Nagy Lélek” nevet. A politikai életbe 1919-ben kapcsolódott be, amikor életbe lépett az a törvény, amely lehetővé tette, hogy a brit hatóságok a „gyanús elemeket” tárgyalás nélkül bebörtönözhessék. Gandhi békés ellenállásra szólított fel, de a megmozdulások erőszakba torkollottak, a brit hadsereg Amritszárban 400 fegyvertelen tüntetőt mészárolt le.
Gandhi 1920-ban a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetője lett, és fegyvertelen harcot, „együtt nem működést” hirdetett a gyarmatosítókkal szemben.
Arra biztatta híveit, hogy ne fizessenek adót, bojkottálják a brit intézményeket, ne vásároljanak brit termékeket, a példával elől járva az általa viselt ruhák anyagát ő maga szőtte. 1922-ben hat év börtönre ítélték, ebből két évet le is töltött, s mire kiszabadult, pártja hindu és muzulmán frakcióra szakadt, utóbbiak később kiváltak és saját szervezeteket alakítottak. A Kongresszus vezetőivel ezután is többször keveredett vitába, mert szerinte azok az erőszakmentességet csak eszköznek tartották.
A következő éveket a politikától távol töltötte, de 1930-ban, amikor a legszegényebbeket súlyosan érintő adót vetettek ki a sóra, 400 kilométeres sómenetet szervezett. A néhány tucat hívével útnak induló Gandhi már nagy tömeg élén ért a tengerhez, ahol a törvényt megszegve sót pártoltak le. Példáját milliók követték, s bár 60 ezer ember börtönbe került, a sólepárlást engedélyezték. Gandhi világszerte ismertté vált, 1930-ban ő lett a Time magazinban az év embere.
1932-ben az érinthetetlenek kasztjához tartozók diszkriminációja ellen kezdett éhségsztrájkot, s sikerült pártjából és a britekből is engedményeket kicsikarnia.
1934-ben lemondott az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetéséről, hogy a szegénység és az oktatás ügyére, a vidéki közösségek felemelésére összpontosítson. A párt vezetését 1942-ben vette vissza, s bár támogatta a háborús erőfeszítéseket, azt követelte, hogy a britek hagyják el Indiát. Beszédének elhangzása után órákkal a párt vezetésével együtt letartóztatták, s csak 1944-ben szabadult.
A második világháború után az indiai függetlenségről kezdődött tárgyalásokon az ország egységét, a muszlimok és a hinduk békés együttélését támogatta, de erre semmilyen esély nem mutatkozott.
Gandhi nem tudta megakadályozni, hogy az 1947-ben kivonuló britek birodalmuk egykori ékkövét két részre, a hindu Indiára és a muzulmán Pakisztánra osszák fel, de ebbe beletörődött, remélve, hogy legalább az új államokban béke lesz. A két közösség között véres zavargások robbantak ki, 15 millió ember kényszerült otthona elhagyására. Az egység elvesztését tragédiaként megélő idős politikus a függetlenség kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni, csak annyit mondott: „Kiszáradtam.” Gyalog járta a falvakat, a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedett, s mivel a szó nem használt, 79 évesen ismét böjtbe kezdett a zavargások megszüntetése érdekében.
Gandhi életét egy hindu fanatikus, Nathuram Godse golyója oltotta ki 1948. január 30-án, amikor éppen egy imádságra tartott. A megbánást nem mutató, Gandhit árulónak tartó merénylőt és társát halálra ítélték, és 1949 novemberében kivégezték. Gandhi gyászmenetében egymillió ember vett részt, hamvait hindu szokás szerint több urnába osztották szét,
a hamvasztás helyszínén álló síremlékén állítólagos utolsó szavai: Hey Ram, vagyis az Ó, istenem olvashatók.
Családja kérésére halála hatvanadik évfordulóján hindu szokásoknak megfelelően a hamvakat a tenger fölött szórták szét.
Mahátma Gandhi ma is India legjobban tisztelt fia, „a nemzet atyja”, aki bírálhatatlannak számít, emlékhelyét zarándokok tömege keresi fel. Életéről Richard Attenborough rendezett monumentális filmet Ben Kingsley főszereplésével.
Nyitókép forrása: AFP
