Munkáid kiemelt témája az elmúlás és a szakralitás. Hogyan jelent meg e két önmagában is jelentős, szorosan összefüggő téma a művészetedben?
Fontos, hogy az élet, a létünk alapvető kérdéseivel, felvetéseivel foglalkozzon a művészet. Ezek számomra is megkerülhetetlen témák. Az élet körforgását szemlélve, megélve érzékelhető a természetfeletti erő, amely minden folyamatot mozgat a világunkban. Megtapasztaljuk az áldás, a remény, az elengedés, az elfogadás jelenségeit is, és a hit segítségünkre lehet a megértésükben. Az elmúlás a mindennapjaink része, de komolyabban csak a személyes megéléseinkben fájdalmas. Ezeket a személyes tapasztalatokat igyekszem kollektív jellegűvé konvertálni és vizuálisan érzékelhetővé tenni. Nem áll hozzám közel a magánmitológiákat megvalósító művészet, társadalmilag előremutatóbb számomra, ha távolibb nézőpontból vizsgálom a tapasztalásaimat.
Mit jelent számodra, milyen érzetet kelt benned az elmúlás gondolata? Segít-e feldolgozni a tényét, hogy helyet kap a művészetedben?
Az elmúlás gondolata az élet múlékonyságát, pillanatnyiságát hordozza az állandó változással. Ráirányítja a figyelmemet az emberi kapcsolataim minőségének fontosságára, megtartására. Az elmúlás témájával foglalkozáshoz belső tapasztalásokra volt szükségem. Az utóbbi néhány évben került az érdeklődésem fókuszába a munkáimban. A művészetembe integrálása számomra jótékony hatású, de nem terápiás jelleggel készítem az alkotásokat. Megnyugvást ad a témával való foglalkozás.
Mennyire hangsúlyos az életedben a hit és az Istennel való kapcsolat? Hogyan mutatod meg a szobraidon keresztül?
A vallásos szemléletem meghatározó nézőpontot eredményez és biztonságot ad. A világunk folyamatait fürkésző alkotó a munkáiban Istentől kapott minta alapján teremti újjá a világot. Személyes kapcsolatom a Teremtővel állandó, megéléseimet igyekszem a szobraimba sűríteni. A szobrászati rendszeremben számos szimbolikus motívumot használok. A fény, a kereszt, a templom, de a vertikális rendszerrel épített struktúra is szakrális jellegű, az égi és földi kapcsolódását jelképezi, egyfajta isteni töltődés lehetőségét kínálva. A kész szobor értelmezési körét nem akarom korlátozni, meg szeretném hagyni a különböző konnotációknak. A befogadó nyitottságán múlik kapcsolódása a műhöz, és nem is zavar, ha eltérő értelmezést látnak a szobromban. A munkáimban értékrendi esszenciák sűrűsödnek össze, olvasatuk többrétegűséget hordoz, amelynek mélységei idővel tárulnak fel.
Inspirálódni nagyon fontos egy alkotó számára, a töltekezés elengedhetetlen része az alkotói folyamatnak. A húsvéti időszakban feleségemmel egy hétre elzarándokolunk Međugorjéba, a Mária-zarándokhelyre elmélyülni, feltöltődni.
Az anyaggal dolgozó szobrász hogyan mutatja meg a lelket és a szellemet?
Az ember hármas alapegységéből indulok ki munkáim elkészítése során, a test-lélek-szellem együtteséből. A szobrászat a testtömeg viszonyait vizsgálja, és munkáimban törekszem áttenni a hangsúlyt a testről a lélekre és a szellemre. A héjrendszerű szobraimat távtartó elemekkel nyitottam meg, így formailag is könnyebbé és transzparenssé váltak. Az átlátható szobrokat a fény nemcsak körbejárja, hanem meg is tölti, helyet biztosítva a különböző értékeknek. A lélek és a szellem olyan fogalmak, amelyeket nem lehet ábrázolni, de helyet biztosíthattam nekik. A befogadón múlik, képes-e túlmutatni a szobrom tárgyi mivoltán. A fókuszpontok létrehozásával, a kidolgozottság minőségeinek különbségeivel és a kompozícióval természetesen segítem a műtárgyam értelmezését.
A női test és a női szerepek visszatérő motívumok a munkáidban. Hogyan látod a mai nőket? Nehezebb dolguk van, mint a férfiaknak? Mik a társadalmi elvárások, generációs különbségek? Művészként hogyan nyúlsz ehhez az érzékeny témához?
Korunkban a nőkre sokkal nagyobb kihívások várnak, a karrier építése mellett a családi fészek gondozása, a szülés és a társadalmilag elvárt megfelelés is erős nyomás alá helyezi őket. A szobraim kiindulópontja sok esetben a női test, ennek arányaival, érzékenységével és sokszínűségével jobban tudom artikulálni szobrászati koncepcióimat. Hosszasan lehetne értekezni a művészettörténeti párhuzamokról, és hogy a tízezer éves szobrászati láncolatba hogyan illeszkednek az alakjaim. A nők felemelkedésének korát éljük. Elég csak az előző velencei biennálé művészeit és témáit vagy a rengeteg kiváló női művésztárs megjelenéseit megfigyelnünk. Ha a lehetőségeiket vizsgáljuk a szakmai megjelenésekben, láthatjuk, hogy a művészeti életben nincsenek különbségek. Bízom benne, hogy ez a jelenség átterjed a társadalom minden szegmensére, megfigyelhető lesz a pozitív változás.
A fa évgyűrűi és a természet is visszaköszönnek az alkotásaidban, de emellett a digitális tér adta lehetőségeket is kihasználod. Hol van a kettő metszéspontja?
Világunk gazdagodott a virtuális térrel, amelyben képesek vagyunk hasonló időt eltölteni, mint akár a természeti környezetben. A metszéspont bennem van, a rám ható világ így szűrődik le. A világunk ismétlődő rendszere megjelenik teremtett világunkban és az általunk létrehozott rendszerekben is. A rétegekből épülő rendszerem természeti formák megfigyeléséből és a virtuális tér alapelemeiből eredeztethető, ez a paradox kettősség jellemző korunkra. A fa évgyűrűinek struktúrájából vagy a kagylók növekedési mintáiból inspirálódtam, a pixelek és a layerek rendszere pedig a digitális világból hatott rám.
Az MMA-ösztöndíjas időszak milyen élmény volt számodra?
A hároméves ösztöndíjprogram tervezhető, nyugodt alkotói folyamatot teremtett számomra. Bátrabban valósítottam meg az anyagkísérleteimet, és a kor technológiai újításait is kipróbáltam a szobrászatomban, a 3D-szkennelést, a 3D-nyomtatást és a robotfaragást. A szakmai találkozók hasznosak és izgalmasak voltak, új kollektívát teremtettek. Tanulságos volt belelátnom szaktársaim alkotói folyamataiba, és kísérni őket útjukon, ami túlmutat az ösztöndíj hároméves időszakán. Ez az igazi áldása az ösztöndíjprogramnak.
Az Essentia Artis kiállításon látható alkotásaidat milyen anyaghasználat jellemzi?
A záró kiállításon szereplő két szobor léptékében és rendszerében megegyezik. A kiállítás kurátorainak fő rendezőelve volt, hogy az ösztöndíjasok egyéni hangja legyen látható, és munkásságuk fősodrából emeljenek ki alkotásokat. Az ösztöndíjas időszak alatt 35 művet hoztam létre, a grafikáktól az egytonnás szobrokig. Az eszközkészletem fő formai vonulatából kiemelődik a Katekézis és a Mellényes című szobrom, melyek a kiállításon is láthatók. Anyaguk rozsdamentes acéllemez, az egyiknél bronzrátét is megjelenik.
Milyen terveid vannak az év hátralévő részére? Még hol lesznek láthatók a munkáid?
Pozsonyban, az Umelka Galériában most zárult a Mayer Évával, M. Kiss Mártával, Méry Beátával és Csonga Anikóval közös kiállításunk, melyet a MAMSZE rendezett. A MAOE szervezésében létrejövő Távlat című csoportos tárlatunk a szegedi Reök-palotában lesz látható hamarosan, itt egy új szobrom szerepel majd. Szeptemberben nagyszabású kiállításra készülök a Nagy–Molnár művészpárossal a Virág Judit Galériában, ahol közel nyolcszáz négyzetméternyi teret töltünk meg az alkotásainkkal. Nagy kihívás számomra a bemutatkozás, most is ezzel foglalkozom.
Az Essentia Artis programjai ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek. Regisztrálni itt lehet: www.essentiaartis.com
Fotók: Balogh Sára Borbála / MMA
