Mit jelent számodra az életedet és művészetedet egyaránt átjáró népművészet, népi kultúra?
Gyerekkoromban, a szüleim és nagyszüleim által kerültem kapcsolatba a népművészettel és a népi hagyományokkal, melyek az idő során abszolút az életem szerves és aktív részévé váltak. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy bekerültem a néptáncos világba. Táncosként nagyon sok olyan dolgot tanultam és láttam, ami megegyezett azzal az életfelfogással, amelyet a családomból hozok. A népművészet sok részét szeretem: a tárgyalkotó művészet egy bizonyos részét, a viseleteket, a táncot, a zenét. Ahogy mondod, mindez átszövi a mindennapjaimat. Nem járok mindig viseletben, békéscsabai születésű emberként nincs is helyi viseletem – bár inkább dél-alföldinek vallom magam, és a dél-alföldi viseleteket nagyon szeretem. A zene és a tánc terén azonban az életem mindennapos része a népi kultúra.
Milyen életfelfogást örököltél a családtagjaidtól, akiknek a népművészettel való korai kapcsolódást is köszönheted?
Nem vallásos családban nőttem fel, de a nagyszüleim még részben vallásos neveltetést kaptak, és azt gondolom, tőlük ered az életfelfogásom azon része, miszerint a család az első és a legfontosabb dolog. Ebből fakadóan a közösségformálás is nagyon lényeges számomra. A népművészet közvetlenül kapcsolódik a természettel, én is szeretek a természetben tevékenykedni, szeretem a földet, imádok kertészkedni. A népi kultúrában elmélyülve olyan tudást szívtam magamba, ami segít a ház rendben tartásában, a növénygondozásban. Sok udvart érintő praktikát lestem el a kályhásmesterként dolgozó édesapámtól, például azt, hogy miként lehet kerti sütögetőt építeni. Készítettem egy ilyet, amire nagyon büszke vagyok. Én egy igazán mai nőnek tartom magam – szeretem, hogy a mai korban egy nő is éppúgy képes bármit megcsinálni, mint egy férfi, és ennek megfelelően ténykedek nap mint nap.
Miként formál téged a népművészetre is elemi hatással levő természet, az azzal való kapcsolódás?
A virágokat, egyszerű zöld növényeket és a zöldségféléket egyaránt szeretem, utóbbit termesztem is. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor a saját kertemből veszem a paradicsomot, az uborkát. A virágok gondozását és a szépségüket egyaránt élvezem. Úgy érzem, rengeteg erőt merítek a természetből a mindennapjaimhoz és az énekléshez. Hiszen teljesen ki tudok kapcsolódni és fel tudok töltődni a kertemben, ahol a csendet csak a madarak szép éneke tölti meg, vagy esetleg a rádió, amit szívesen hallgatok ott. Számomra a természettel, a növényekkel való kapcsolódás jelenti a megnyugvást. Ilyenkor békében tudok gondolkodni, és eszembe tudnak jutni olyan ötletek, amelyek ihletet adhatnak akár egy dalhoz, egy tánchoz.
Az oktatási módszeredben is megjeleníted az életfelfogásod?
Igen. A férjemmel, Kökény Richárddal közösen tanítok. Van egy helyi egyesületünk Üllőn, ahol közösségformáló jelleggel gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tanítunk néptáncot. Az életfelfogásom alapvető szinten beleszövöm az oktatói tevékenységembe, ami eleve ebből a felfogásból nőtt ki. Az egyesület annak a vágynak a testet öltése, hogy szerettük volna a férjemmel, hogy a gyerekeink életének a része legyen a népművészet és a tánc.
Ahogy a népművészetben, úgy a mi oktatási rendszerünkben is kapcsolódik a tánchoz a zene. Sokat énekelünk, sok zenét hallgatunk, és a viseleteken keresztül öltözködési kultúrára is rálátást adunk. A tánc mellett illemtant is tanítunk. Lehet, hogy ilyen szempontból régi vágásúak vagyunk, de fontosnak érezzük, hogy a közösség formálása közben meghatározzuk azokat az alapvető illemszabályokat, amelyek szerint élni tudunk. Ez nagyon jó dolog, hiszen az itt tanultakat nem csupán a próbateremben vagy a táncegyüttes összejövetelein használják a táncosaink, hanem a magánéletükben is.
Nincsenek válogatott táncosaink, hiszen, bár mindketten a profi világban dolgozunk, nem az a célunk, hogy egyfajta versenyistálló vagy fesztiválra járó táncegyüttes legyünk. A mi célunk az, hogy táncolhassanak az emberek, akik kedvet éreznek a tánchoz. Így teljes családok, szülők és gyerekek egyaránt csatlakoznak hozzánk – és akár egyedülállóként, akár a szeretteivel együtt kapcsolódik hozzánk valaki, biztos, hogy itt családra talál. Olyan közeg fogadja, ahol jól érezheti magát. A népi hagyományokat is igyekszünk együtt feleleveníteni: közösen is megtartjuk a nagyobb ünnepeket, együtt húsvétolunk, és összegyűlünk karácsonykor is. Ezekből az alkalmakból mindannyian erőt merítünk.
Miként tudtok a hivatás és a magánélet terén egyaránt jó párt alkotni a férjeddel?
Jól álltak a csillagok annak idején, amikor összekerültünk. Mindketten jól választottunk társat, mert a mai napig egymás előremozdítói és fékjei is vagyunk. Segítünk egymásnak látni a határokat – azt, hogy milyen úton és meddig érdemes haladni. Három gyermekünk van, és bár különböző karakterek, mégis sikerült mindhármuknak átadnunk azt a fajta harmóniát és stabilitást, amit nekünk a népi kultúra világa nyújtott. Ehhez szükség volt arra, hogy szabályokat fektessünk le és megtaláljuk azt a közös ösvényt, amelyen haladva mindkettőnk meg tudja élni azt, ami fontos számára – akár hivatás tekintetében, akár magánéleti szinten, gyereknevelés terén.
Nagy és apró dolgokat egyaránt megvitatunk. Ruhát vásárolni is úgy szeretek, ha velem van a párom. Elsősorban neki szeretnék tetszeni, és ha ő igent mond egy ruhadarabra, akkor azt mások körében is szívesen viselem. Fontosak nekem a meglátásai és fontos nekem a kontrollja, ahogy neki is az enyém. Kevés dologban döntünk önállóan – minden a kettőnk közös döntése kell hogy legyen, mert nekünk ez vált be.
Van kedved válaszolni arra a személyes kérdésre, hogy hogyan tudjátok fenntartani ezt a – munkátokat és családotokat egyaránt meghatározó – kapcsolódást?
Szívesen válaszolok erre a kérdésre, mert úgy érzem, sokaknak fontos ez a téma, sokan keresik a választ az ilyen kérdésekre. A mai világban hajlamosak gyorsan párt váltani az emberek. Mi harminc éve vagyunk együtt, huszonöt éves házasok vagyunk. Az egyik fontos dolog, hogy fiatalokként és kezdő táncosokként hagytuk egymásnak, hogy szabadon építsük az életünket és a karrierünket. A köztünk lévő erős szeretetnek és szerelemnek köszönhetően bárhová mehettünk, bíztunk egymásban. Az évek során megismertük egymás határait, amelyeket tiszteletben tartunk, így aligha bántjuk meg egymást. Köztünk is előfordul veszekedés, de megértésre törekszünk, így nem távolodunk el egymástól, és nem sérül az egymásba vetett bizalmunk. Barátok vagyunk, társak vagyunk. Az élet sok-sok területén tudunk együttműködni, ugyanakkor tudunk külön is – és ez így jó.
Mi az, ami a saját, önálló egységed gazdagítja?
Mindaz, amit szeretek. Érezhetően épít például a szép énekkel átszőtt jó zene. Az utóbbi időben rászoktam a Petőfi Rádió hallgatására. Érdekel, milyen zene mozgatja meg a fiatalokat, és fontosnak érzem, hogy őrizzem a kíváncsiságom, nyitottan figyeljem a világ dolgait. Ugyanakkor nagyon szeretem a régi zenéket is, népzenét kifejezetten szívesen hallgatok régi felvételekről. Mindez épít, új impulzusokat ad. Éppúgy, ahogy a Csík zenekarral való munkám is, amelynek során ugyancsak rengeteg impulzus ér, hiszen nagyon sok előadóval és szerzővel dolgozunk együtt. Ők hozzák a saját zenei világukat, mi pedig hozzátesszük azt, amit mi képviselünk. Ez egy nagyon jó szimbiózis, az én személyes életemben pedig egy előremutató dolog. Hiszen a zene így megadja nekem a stabilitást és az állandóságot – amit nagyon szeretek, és ami a zenei világban és azon kívül is fontos számomra –, és ezzel párhuzamosan megadja az abszolút változatosságot is.
Miként szövik át az életed a már említett népi értékek?
Kifejezetten szeretem a hagyományos ételeket, így főként azokat készítem, még ha egy-két receptet át is emelek a modern konyhából. Nagyon közel állnak hozzám a kézműves alkotások, így kovácsoltvas, kerámia- és famunkák egyaránt jelen vannak az otthonunkban. Szívesen viselek kézzel készített ékszereket is, és én magam is szeretek gyöngyöt fűzni, kézimunkázni – varrni, kötni, horgolni, hímezni. Szeretem, hogy a népművészeti alkotások látványa – éppúgy, ahogy a kézimunkázás – képes nyugalmat adni a mai, rohanó világban. Nekem a színpadra lépés ünnep, ezért olyan ruhában szeretek felmenni a színpadra, amelyben ünnepin érzem magam, például ritkán népviseletben is, ami a nőiséget is gyönyörűen kiemeli.
Az egyik koncert végén odajött hozzám egy nagyon fiatal, tizennyolc-tizenkilenc éves srác, és azt mondta: gratulálok a szoknyához. Néztem rá, majd érdeklődtem, hogy mit szeretne ezzel mondani. Kifejtette, hogy tetszik neki, hogy a mai, farmeros-pólós világban is fel merem venni a szoknyát. Ez egy külső megerősítés volt azzal kapcsolatban, hogy az én személyes harmóniámhoz hozzátartozik a viselet. A hajcsat, a fülbevaló, a cipő és minden egyéb kiegészítő kiválasztásakor a saját, belső harmóniám külső megnyilvánítására törekszem. Nem utolsósorban pedig imádom a meséket, így a népmesék is nagyon kedvesek számomra. Ezekben a történetekben alapvető emberi értékek és illemszabályok jelennek meg, amelyeket modern emberként sem kéne elfelejtenünk.
Ha egy fa hasonlatával élünk, akkor szerinted modern, gyakran fejorientált emberként, „lombkoronaként” hogyan kapcsolódhatunk leginkább a gyökereinkkel?
Úgy, hogy ráirányítjuk a figyelmünket. Még a mi társaságunkon kívüli néptáncos körökben is gyakran találkozunk olyan fiatalokkal, akiknek nem fontosak a gyökerek. Felütötte a fejét az egóból történő, gyökereket figyelmen kívül hagyó nevelés, holott nem szabadna szem elől tévesztenünk, hogy mindez a tudás a múltból ered. A néptáncot és ezt az egész kultúrát idős emberektől vagy ma már nem is élő egyénektől tanuljuk filmfelvételekből vagy írásos anyagok által. Nagyot változott a világ, és nagyon leszűkült az adatközlő személyek száma, akiktől tanulhatunk, és ők is már akár nyolcvan-, kilencvenéves emberek. Az, amit ők mutatnak, talán nehezen ragadja meg egy mai, felgyorsult világban nevelkedett fiatal figyelmét, de ők, ezek a „gyökerek” táplálják az egész népművészetet.
Magyar emberként jó érzés tisztában lenni azokkal a kulturális értékekkel, amelyek magyarrá tesznek. Nagy örömömre ma már a média is segíti az embereket a kulturálódásban. A Petőfi Rádiót is azért szeretem, mert a magyar zenére fókuszál. Nem csak a külföldiek tudnak jó dolgokat létrehozni. Rengeteg jó magyar énekes, zenész, szövegíró, zeneszerző és alkotóművész van – éppúgy, ahogy rengeteg jó hazai gyümölcs és zöldség. Ez utóbbit is lehet csatlakoztatni a népi kultúrához. Hiszen például az őrölt paprika és a hazai csirke is a kultúránkhoz tartozik. Ahelyett, hogy importált termékeket vásárlunk, érdemes lehet magyar élelmiszereket választani. Éppúgy, ahogy egy esetleges rosszullét során bizonyos esetben hatékony megoldás lehet azonnali gyógyszerbevétel helyett a népi kultúrában is használt természetes gyógynövényt fogyasztani. Én egyiket sem zárom ki, ebben is harmóniára törekszem.
Mostanában mivel foglalkozol, mivel töltődsz?
Most sokat foglalkozom a kertünkkel. Nyáron leburkoltuk egy részét, és most egy általam nagyon kedvelt foglalatossággal időzöm: azzal, hogy széppé és harmonikussá tegyem. Emellett sokat éneklek, a nyári koncertszezon után december végéig tele van a koncertnaptárunk a Csík zenekarral. Közben új dalok összeállításán, valamint azok előkészületeivel foglalatoskodom. Szeptember másodikán pedig indul a táncegyüttesünk, ahol gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt megfelelő táncanyagot kell hogy biztosítsunk. Bár ez egy kisebb közösség, nem járjuk velük az országot, a helyi rendezvényeken vannak fellépéseink, amelyekre ugyancsak készülünk, és ahol mindig arra törekszünk, hogy új arcunkat mutassuk. A szakmai életem és a mindennapjaim terén is mindig kitalálok valami újat, amin munkálkodhatok.
Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu
