Egy páneurópai labdarúgó-bajnokság ötlete már 1927-ben felmerült, amikor a francia labdarúgó szövetség egyik tisztviselője, Henri Delaunay azt tanácsolta, hogy a világbajnokságok mintájára hozzanak létre egy olyan tornát, ahol a legjobb európai válogatottak mérhetik össze tudásukat. Ennek megindításáról ugyan csak 1958-ban döntöttek ? három évvel Delaunay halála után ?, az európai szövetség azonban az ötletgazda előtti tisztelet jeléül róla nevezte el a kupát.
Az UEFA 1954-es megszületése után az Európa-bajnokság megszervezésének egyik szószólójává a neves francia sportnapilap, a L'Equipe vált, amely arról cikkezett, hogy egy olyan tornát kellene szervezni az európai csapatok között, amely hétközi fordulókból állna, s oda-visszavágós alapon működne. Henri Delaunay ? aki nem mellesleg az UEFA első főtitkára volt ? halála után fia, Pierre vitte tovább az apai "örökséget", s miután beválasztották az Európai Nemzetek Kupája szervező bizottságába, az ötlet újabb erős támogatóra talált a francia újságírók mellett.
1976-ig mindössze a legjobb négy csapat vett részt a tornán (az Európa-bajnokságon résztvevők számát 1980-ban nyolcra, 1996-ban 16-ra növelték, 2008. szeptember 26-án az UEFA arról határozott, hogy 2016-ban 24 csapat vehet részt a Franciaországban megrendezendő EB-n). Az 1960-as Európa-bajnokságot Delaunay szülőhazájában, Franciaországban rendezték. Az 1958-as selejtezőben hazánk is érintett volt, de a Tichy Lajost, Göröcs Jánost és Bundzsák Dezsőt is a soraiban tudó nemzeti tizenegy csak Anatolij Iljin történelmi, az Eb-k első, a mérkőzés negyedik percében megszerzett góljához, majd azt követő további két szovjet találathoz asszisztálhatott, a 100 ezer hazai szurkoló legnagyobb örömére (a 3?1-es szovjet győzelemmel végződő összecsapás egyetlen magyar gólját Göröcs szerezte a 84. minutumban; az 1959-es visszavágón szintén a Szovjetunió diadalmaskodott, 1?0-val szomorította a Népstadion lelkes publikumát).
A tizenhét csapatos selejtező során több nagycsapat is elhullott, a négyes döntőben sem az NSZK, sem Olaszország, sem pedig Anglia válogatottja nem vehetett részt. Nem telt el botrány nélkül ez az Európa-bajnokság sem: Spanyolország nem utazott el a Szovjetunióba, amely így a negyeddöntőn játszott mérkőzés nélkül jutott túl. A spanyol szövetség a bojkottal felérő távolmaradást azzal magyarázta, hogy Moszkva a legnagyobb támogatója volt a Második Spanyol Köztársaságnak az 1936?1939-es spanyol polgárháborúban. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a négyes döntőben a rendező franciák mellett csak kommunista országok válogatottjai vettek részt: a későbbi győztes Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia.
Az elődöntőben a szovjetek végigrobogtak a csehszlovák csapaton, a másik összecsapás azonban drámai meccset hozott: Jugoszlávia kétgólos hátrányból felállva végül fordított, s 5?4 arányban legyőzte a franciákat, a demoralizált gallok pedig ? hazai pálya előnye ide, hazai pálya előnye oda ? a bronzcsatát is elveszítették Csehszlovákiával szemben. A párizsi döntőben a "jugók" szereztek vezetést, majd a legendás aranylabdás kapus, Lev Yashin vezette szovjetek a 49. percben kiegyenlítettek. 90 perc után 1?1-et mutatott az eredményjelző, a hosszabbításban Viktor Ponedelnik góljával eldőlt, hogy a Szovjetunió viheti haza az első Európa-bajnokság megnyeréséért járó aranyérmet.
