Az ősegyház a kezdetektől fogva tisztelte a vértanúk földi maradványait, ám a mai értelemben vett ereklyekultusz 150 után kezdett kibontakozni a római katakombákban. Általános lett, hogy a vértanúk sírjánál tartottak szentmisét. A 6. századtól a szentek maradványait már a templomokba vitték és őrizték, ezért idézi az oltárok alakja a sírhelyekét, a szarkofágokét és a koporsókét.
„Az egyház az oltár fényébe emeli a megdicsőült boldogok, szentek földi maradványait. Ezek a testi maradványok, ereklyék ugyanahhoz a személyhez tartoznak, akinek a lelke már az Isten közelségében van, az Ő színelátásában, dicsőségében részesedik. A boldoggá, illetve szentté avatottak iránti tiszteletünkből fakad, hogy az ereklyéiket az oltáron tartjuk, tisztelettel vesszük körül, megérintjük, és jelenlétükben ezen boldogok, szentek mennyei közbenjárásáért imádkozunk” – magyarázza Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató.
A fiatal lány litéri sírjából áthozott földi maradványait a Szent Imre-oltáron helyezik majd el.
„Magdi Litéren halt vértanúhalált, ezért a település templomába is kerül majd egy jelentős csontereklye, ahogyan azokba a templomokba is, ahol Magdi földi élete során a hitében növekedett, a hitre vezetett sokakat, és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolta. Ilyen a fűzfőgyártelepi templom, ahol sokat imádkozott, dolgozott az ott élő emberekért és a templomért is, vagy a balatonfűzfői Jézus Szíve templom, ahol tisztasági fogadalmat tett” – mondja Tornavölgyi Krisztián.
Szent Györgytől Bódi Mária Magdolnáig
A Szent Mihály-főszékesegyházban őrzött vértanúereklyék a 20. század eleje óta találhatók a főtemplomban. „Az újjáépített székesegyházat és az oltárokat 1910. október 4-én szentelte fel Hornig Károly püspök és püspöktársai, az ereklyék is azóta találhatók az oltárokban” – mondja dr. Takáts István, a Szent Mihály-főszékesegyház plébánosa, érseki általános helynök. A mai Szűz Mária mennybevétele oltárban a szőlő és a szőlőművelők pártfogójának, Szent Urbánusznak, a Szent Imre-oltárban Szent Teofilnak az ereklyéje található, míg a Szent Anna-oltárban a 2. században élt Szent Jusztinusz vértanú, a Szent György-oltárban pedig a Lyonban vértanúhalált halt Szent Blandina ereklyéjét helyezték el az oltárkövek alatt, hitelesítő pecséttel ellátva.
A középkorban Veszprémben őrizték az egyik legismertebb vértanú, a rendszerint sárkányt legyőző lovagként ábrázolt Szent György fejereklyéjét is, amelyet Szent István király a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott. A veszprémi Szent György-kápolna ettől kezdve fontos és látogatott zarándokhellyé vált,
Az első magyar szent család tagjainak ereklyéi
Nemcsak keresztény vértanúk, hanem az első magyar szent család ereklyéit is őrzi a Szent Mihály-főszékesegyház: 2023 nagycsütörtökén dr. Udvardy György veszprémi érsek az ónixkőből készített új, szembemiséző oltárban helyezte el Szent István koponyaereklyéjét, Boldog Gizella kézereklyéjét és Szent Imre herceg csontereklyéjét.
Első szent királyunk és családtagjainak földi maradványai az oltár középső részén kialakított ereklyefülkében kaptak helyet, amelynek aranyozott rézből készített, görög kereszttel díszített zárófedele a hívek számára is jól látható. Az első magyar szent családhoz kapcsolódó ereklyék együttes elhelyezése a misézőoltárban megidézi mind a Veszprémi Főegyházmegye, mind a Szent Mihály-főszékesegyház ősiségét, a magyar kereszténység életében betöltött központi szerepét.
Szent István feleségének, Boldog Gizellának egy másik ereklyéje is megtalálható a főszékesegyházban. A karereklye a jövőben a bazilika helyett a város egyik legrégebbi épületében, a várnegyed megújításának részeként restaurált Gizella-kápolnában kap majd helyet – Szent István király hitvesének élete ugyanis elválaszthatatlan volt a királynék városától.
Fotó: Nagy Lajos
