„Úgy 26 éve egy utcán élő hajléktalan nővel hallottam riportot. Bölcs volt, okos volt, humora volt. Ha édesanyja nem teszi állami gondozásba, talán jogász vagy közgazdász lenne. Elhatároztam, megírom a történetét, hogy erőt merítsenek belőle. Azonban amikor találkoztunk, a kétségbeesés, a kitaszítottság áradt belőle. Eldöntöttem, kimegyek hajléktalannak öltözve az utcára, és megélem azt, amit egy utcára kiszorult megélt, hogy hiteles író legyek. A legnehezebb a szükség elvégzése volt, és persze a női szállóra egyik nap sem jutottam be.
Jutka az előadás által megélte az emberek szeretetét, amit addig nagyon ritkán kapott meg, így az előadás oda-vissza segít. A nézők valóban erőt meríthetnek a gondolataiból, az erejéből, Jutka pedig megélheti, hogy értékes ember, mert a darab második részében tőle kérdezhetnek a nézők” – fogalmazott a darabról Szalai Kriszta, aki öt napig hajléktalannak öltözve élt az utcán. Saját tapasztalatait és Lakatosné Jutka életének történetét írta színpadra.
Nyitókép: Szalai Kriszta. Fotó: Kolbe Gábor
