Mária Terézia ismét Gödöllőn

Mária Terézia magyar ruhában

Mária Terézia 1751 augusztusában járt Gödöllőn, meglátogatta a Magyar Kamara elnökét, a kastély urát, Grassalkovich (I.) Antalt. A gróf fényes külsőségek közepette fogadta uralkodónőjét, s ebből az alkalomból egy márvány hálószobát építtetett királyi vendége számára. Az elkészült termet ma is megcsodálhatjuk, ez a kastély ún. Mária Terézia szobája. Az írott és képi források tanúsága szerint a szoba beugró, ún. alkóv részét egy egészalakos Mária Terézia portré díszítette, amely azonban a XX. század folyamán elveszett.

 

A Gödöllői Királyi Kastélynak az elmúlt évben sikerült egy, az egykorihoz hasonló nagyméretű, egészalakos Mária Terézia festményt vásárolnia. Daniel Schmiddeli 1743-1745 körül készült munkája Mária Teréziát, mint magyar királynőt, magyar koronázási díszben ábrázolja. Az uralkodónő fején a magyar Szent Korona, jobb kezében a jogar, bal kezét az országalmán nyugtatja. A háttérben egyértelműen azonosítható a koronázási palást és a jobbra látható apostoli kettős kereszt, amely a XIII. századtól kezdve szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe. A kép, a festő 1742-ben készített munkájának (Pozsony, Prímási Palota) részletekben kiegészített, bővített változata. Schmiddeli 1742-es alkotásán a királynő nem viseli, hanem bal kezével érinti a magyar koronát, s a képen nincs rajta a koronázási palást és a jobbra látható apostoli kereszt sem.

 

A képen Mária Terézia abban a fehér, gyöngyökkel díszített magyar ruhában áll, melyet királynővé koronázása alkalmából, 1741. június 25-én, Pozsonyban viselt. Mellén egy hatalmas ékszer, férjének, Lotharingiai Ferencnek, briliánsokba foglalt miniatűr portréja. A Habsburg uralkodók magyar királlyá koronázásuk alkalmával mindig a magyar díszruhát viselték. Mária Terézia más alkalommal is örömmel hordott magyar díszruhát, gyermekeit is gyakran öltöztette abba, és jó néven vette, ha arisztokratái udvari díszruhaként viselték. A Mária Teréziát ábrázoló képen a díszruha 18. századi változatát láthatjuk, mélyen kivágott, dupla buggyos ujjú inggel, aranybrokát selyemanyagból készült dúsan ráncolt szoknyával, gazdag, többsoros gyöngydíszítéssel.

 

A festmény annyiban is a koronázás aktusához kötődik, hogy balra a háttérben megjelenik a koronázási domb, a királynő lovas figurájával. A koronázási szertartás befejeztével, az eskü letétele után a koronázási kardvágás következett. Mária Terézia egy fekete mén nyergében felvágtatott a Duna-partján kialakított, háromszínű (piros, fehér, zöld) posztóval borított dombra. Kardjával a kezében a négy égtáj felé vágott, ezzel jelezve, hogy kész megvédeni az országot az ellenségtől, bárhonnan támadjon is. (E szimbolikus jelenet a szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen 1740 decembere óta zajlott az osztrák örökösödési háború.) A már említett angol követ az alábbi szavakkal írta le a kardvágás jelenetét: "A királynő elragadó. Mikor a pallossal az ég négy tája felé suhintott, mindenki érezte, nem lesz neki sem a saját, sem a mások kardjára szüksége, hogy meghódítsa a világot. Szent István kopott palástja úgy feküdt rajta, mintha ráöntötték volna."

 

A részlet gazdag festmény több mint féléves restaurálás után, augusztus 8-án, a Barokk Kastélynapok keretében kerül elhelyezésre a kastély ún. Mária Terézia szobájában. A festmény restaurálását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Restaurátorok: Jeszeniczky Ildikó és Perjés Edit.