Marilyn Monroe története a táncszínpadon

Színpad

A Miskolci Balett legújabb bemutatójának első részében a táncművészek a boldogságot és önazonosságot keresik, a másodikban pedig Marilyn Monroe történetét mesélik el a tánc nyelvén. A Jobb későn, mint soha és a Vörös napló március 25-től látható.

A Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál közönsége tavaly már láthatta a Jobb későn, mint soha című előadást, amelyet Hugo Viera portugál koreográfus készített a Miskolci Balett számára. A március 25-i bemutató első felvonásában újra látható a produkció.

„A közösségi médiában figyeltem fel a miskolci társulatra, és nem sokkal később meghívást kaptam Kozma Attilától, a Miskolci Balett művészeti vezetőjétől, hogy dolgozzak együtt a társulattal” – meséli a koreográfus. Hugo Viera táncosként kezdte pályáját a Portugál Nemzeti Balettintézetben, majd következett Cannes, Párizs, újra Lisszabon, majd hosszú ideig Karlsruhe. Táncosként is készített már koreográfiákat, azóta számos helyre kapott meghívást Németországban, Ausztriában, Horvátországban. Szabadúszó koreográfusként dolgozik, 2021-ben saját formációt is alapított Ballett Contemporaneo Do Oeste néven.

A Jobb későn, mint soha Hugo Viera magyarországi bemutatkozása.

„Minden munkámnál a saját tapasztalataimból merítek ihletet. Nem kifejezetten történetet akarok elmesélni egy-egy darabban, inkább igyekszem azt az atmoszférát megteremteni, amire az előadásban reflektálok, némiképp absztraktabb módon. A Jobb későn, mint soha arról szól, hogy soha nem késő megtenni a helyes lépéseket annak érdekében, hogy az légy, aki szeretnél lenni, hogy azt szeresd, akit akarsz, és hogy boldog légy. Maga az élet nagyon rövid, és biztosnak kell lenned abban, hogy a lehető legjobban az előnyödre fordítod ezt az időt, mielőtt vége lenne. Szóval azt akarom ezzel mondani, hogy jobb későn megtenni ezeket a lépéseket, mint soha. A boldogságod elérése érdekében, egy egyenlőbb világért és azért, hogy az lehess, aki vagy, és ne mások véleményén rágódj” – foglalja össze a koreográfus. Mint mondja, ezeket az érzéseket sokszor nem konkrét mozdulatokra fordítják le, sokkal fontosabbak azok az energiák, amik a táncosokban és benne munkálkodnak.


641ebb7c6feda4bccab03d94.jpg
Jobb későn, mint soha. Fotó: Éder Vera / Miskolci Balett

Az est második felében a közönség Kozma Attila koreográfiáját láthatja. A Miskolci Balett előadásaiban rendszeresen láthatunk meghatározó női alakokat, történeteket, gondoljunk csak az Álom luxuskivitelben Cily Hebrentchére, a Casablanca Ilsájára vagy az Üvöltő szelek Catherine-jére.

Kozma Attila ezúttal a popkultúra talán legnagyobb ikonját jeleníti meg a táncszínpadon – Marilyn Monroe történetét a Vörös napló című előadásban mesélik el a tánc nyelvén.

A Vörös napló Monroe eltűnt titkos naplója. Ha ismernénk a tartalmát, talán tisztábban látnánk az '50-es évek amerikai színésznőjének titkokkal, traumákkal teli életét. „Az elmúlt években a Miskolci Balett arról – is – vált ismertté, hogy irodalmi- és filmalkotásokat vitt színre, és úgy gondoltam, hogy megpróbálok most kicsit szabadabb lenni a történetmesélés terén. Marilyn Monroe-nak vagy volt egy Vörös naplója, vagy nem volt… de ez adott nekem egyfajta szabadásgot arra, hogy fikcióként meséljem el az ő történetét. Természetesen sok mindent ismerünk már az életéről, azonban nagyon sok részét homály fedi, és én itt tudtam kitölteni a hézagokat, máshogyan megközelíteni élete különböző eseményeit” – részletezi a koreográfus. Kozma Attila rendszeresen dolgozik együtt Hajdufi Péterrel, aki a különböző vizuális látványért, videókért felel a Miskolci Nemzeti Színházban. „Azt gondoltam, hogy

ennél a darabnál elkerülhetetlen, hogy a látványvilágot alátámasszuk különböző technikai, vizuális eszközökkel,

pláne, ha egy olyan emberről készítünk előadást, akinek az életében a mozi, a film ennyire meghatározó volt. Péter nagyon izgalmas anyagot készített; rendkívül kreatív, ahogyan például egy filmes casting során a nagy hollywoodi gyár működését megjeleníti a vásznon” – teszi hozzá a rendező-koreográfus. Mint mondja, a koreográfia tele van érzelmekkel, fájdalommal. „A mozgásszínházban igazán hálás téma egy karakter lelki összeomlása, szétcsúszása, melyet Harangozó Lili táncművész rendkívül bátran, és ami fontos, nem közhelyesen fogalmaz meg. Marilyn Monroe nemcsak a film-, de a popkultúra ikonja is volt, reményeim szerint az ő életének bemutatása minden korban érdekes a nézők számára” – mondja Kozma Attila.

Harangozó Lili elmondása szerint eléggé meglepődött, amikor megtudta, hogy ő fogja megtestesíteni Marilyn Monroe-t. „Nem számítottam rá, hogy ekkora szerepet rám fog bízni Kozma Attila. Nagyon megörültem, és vártam, hogy megkezdődjön a próbafolyamat. Természetesen belenéztem a filmjeibe, olvastam az önéletrajzát, próbáltam belelátni az életébe. Sok képen megfigyeltem a gesztusait, a tartását, a stílusát, hogy jobban és hitelesebben tudjam prezentálni őt a színpadon. Viszonylag gyorsan kellett összeállítanunk ezt a darabot, mert emellett párhuzamosan mentek az előadásaink és egyéb próbáink is. Nagy koncentrációt, produktivitást és odaadást igényelt az egész folyamat” – meséli a táncművész.


641ebbf27f1c4b060f35deae.jpg
Vörös napló. Fotó: Éder Vera / Miskolci Balett
Monroe karrierje sok szálon kapcsolódott az amerikai társadalom, kultúra számos területéhez: filmhez, színházhoz, irodalomhoz, képzőművészethez, sporthoz, politikához, feminista mozgalomhoz.

„A mai napig szexszimbólumként, igazi dívaként emlékeznek rá, aki a kor hagyományaival szakítva, nyíltan vállalta érzékiségét. Sok képét a mai napig próbálják utánozni, akár a pink estélyiben, ahogy egy férfikoszorú veszi körül, vagy ahogy a fehér fellibbenő szoknyájában élvezi a metró szellőjét. Ezeket az ikonikus pillanatokat mi is beleszőttük a darabba” – fejti ki Harangozó Lili, akinek komoly kihívást jelentett Marilyn Monroe karaktere. „ Én alapvetően egy visszahúzódóbb, csöndesebb típus vagyok, így sokszor nehéz a hivalkodó, törtető, túlzó, szexista megjelenés. Ugyanakkor van egy elegáns, nőies, bájos, játékos oldala is, amit annál inkább szeretek benne, hiszen ez közelebb áll hozzám. Örülök, hogy eljátszhatom őt, és egy kis időre a bőrébe bújhatok, de ha komolyabban belegondolok, elképesztően nehéz élete volt, és sajnos nem sikerült olyan emberekkel körülvennie magát, akik mellett élete végéig biztonságban lett volna.”

Nyitókép: Harangozó Lili a Miskolci Balett Vörös napló című előadásában. Fotó: Éder Vera / Miskolci Balett