A sok műfajú Erdős Virág ? többek között a 2003-as Másmilyen mesék szerzője ? a könyvcímmel, valamint a nyitó és záró verssel keretet, egységességet ad a ciklusok nélküli, részben valóban homogén hangkörű s bizonyos fokig ?történetes? anyagnak. Az élre helyezett A Trabantfejű Nő a narancsvörös borítón is látható Szilágyi Lenke-fotóhoz íródott. Erre felel A Trabantfejű Nő utolsó dala a szerelemről. (A felvétel egy testes, alighanem turista öltözékű nőt ábrázol ? nyakában fényképezőgéppel ?, aki oldalról telepedett a nyitott ajtajú Trabant anyósülésére, hátrahajtott feje eltűnik az autó tetőzete alatt, s testtartása alapján nem kizárt, hogy pihenésképp szunyókál.) A tegnap és a ma mitológiájának e köztes, ám egyben mindenestül emberi, hétköznapi lénye megfelelő szimbolikus alak a valóságtól elemelt, s épp ezzel a valóságra ráközelítő költemények összefogásához.
A Trabantot régóta hajlamosak vagyunk a gépkocsi paródiájaként (is) szemlélni. A Trabantfejű Nő a nő-ség, ember-ség esendő (?fejetlen?) torzképe. A Palatinus Kiadó kötetének versei e kiindulás végiggondolásai. Szükségképp ironikus, parodikus, dekomponált nyelvi megoldások és formák létrehozásával. Stilárisan az ?egykettedes?, rontott nyelv oldalágáról, szemléletileg Örkény István egyperces novelláinak örökségéből nő ki az erősen epikus töltetű megszólalások sora. Erről az egymás szomszédságába illesztett Az Örkény-jelenség című sorozat (benne egy ?ön-egypercessel?) és a parti kis (így nemecsekesen) hírt is ad. Irodalomképének vonzó nyitottságáról Erdős Virág egyik interjújában mondta el: sokféle felfogás, ábrázolásmód létezhet, ?ha nem vagyunk túlontúl finnyásak, és nem gondoljuk, hogy az irodalomnak megvan a maga szigorúan körülkerített tematikája és nyelvezete?.
A Trabantfejű Nő csak annyiban keríti körül magát, hogy vers- és prózaelőzményekre építkezik. A ráutaló, intarziás technika általában akkor is kevert, ha az origó egyértelmű. Az Elmondanám ezt néked, ha nem unnád rögtön az idézet-címmel kétségtelenné teszi, hogy a versben néven is nevezett (mondhatni lehordott) Kosztolányi Dezső Hajnali részegségének parafrázisa, de az Üllői-úti fáktól kezdve más utalásokat is felhasznál. A Márciusi kesergő ?talpra magyar?-os indítása mellett is sok Petőfi-reminiszcenciával él, Vörösmarty, Ady és mások sortöredékeit is mesterien keveri az elegybe, s mint a könyv egészében legtöbbször, a mélyáramban segítségül hívja a József Attila-i kétségbeesést.
Valamennyi műben bőven akad (Erdős Virágé a kifejezés) ?defektes mondat?, fals költői eszköz, a defektes és fals lét lefojtott indulatoktól fűtött érzékeltetésére. Az uralkodó, ismétlő-lépcsőzetes és kihagyásos-elharapott strukturálás számos nagyszerű ötletet tartogat, ám lehet elkapkodott, ritmustalan, rosszul rontott is. A versek olykor jobban szétterjednek a kelleténél. Amőbaszerűen szétvonaglanak. A Kistehén Melankólikusok-nak ajánlott A melankólia védelmében középütt pulzál a kiváló és a kevésbé jó között. A jellegzetesen tagadó-szembeszegülő beállítottságú gyűjtemény ?nem?-jei tobzódnak: ??nem strapálja le a szkennert / nem önt le sósavval embert // nem muszáj a jégre rakni / éjszakára nem marad ki // nem forszírozza a szexet / nem tesz a kávéba kekszet // nem árulja el a tutkót / nem rakat magára tetkót??
A halmozásokkal egyenértékűen működnek az elhagyások. A könyv ?dobd vissza? Jézus-mottója is gazdagon szólal meg, ha rekonstruáljuk a leginkább valószínű ?Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? környezetet, s az egyik kiemelkedő darab, a Hol önkijelölése ? még egy mondat ? ráforr Illyés Gyula híres versére (Egy mondat a zsarnokságról). Támadóbb, agresszívebb ? a stiláris funkción messze túllépő jelentőségű ? törlés a feltételezhető rímszó elhagyása a kötet legvégén, A Trabantfejű Nő dalában: ??elmondom de ne vedd magadra // indulnék egyetlen / szavadra // papíron virágzó / rozsdafolt // ahogy a költő is / mondta / volt // jár még a motor bár / rohad a kaszni // jó volna / veled?.
Ez a lírikusi gyakorlat eredményezhet klasszikus szépségű költészetet is az avantgárd törmelékeken (Apollinaire), azonban nagyobb szabású és eredetibb például Az öngyilkos merénylő dala, amely épp az, ami, csak hát ?A Felszabtérről indulunk, / a Jégbüfé elől??, és ??itt döglök, / nini, / a placcon, / az arcodba fröccsen / az arcom??, és mindez egy házasság emlékére. Mégsem gyümölcsöző különálló versekre szétvagdosni az egészet, mert bár az ?éljen április 11? jelszavú, szkeptikus költészet napi ál-óda, a Műkedvelő például inkább az erények, a gyulai humorfesztiválra küldött Gyula inkább a rögtönzéses-esetleges gyengék tárháza, az olvasó nem annyira költeményekkel, hanem egy ritka hanggal találkozik, s bár eleinte futna élességétől, ráébred: számára előnyös ? mert különleges versélmény ?, ha bevárja e kaszabolást.
