(MTI) Pók Attila, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese elmondta, hogy Az áldozatok magányossága ? A második világháborús emberveszteség számszerűsítésének módszertani, etikai és politikai aspektusai című konferenciát az Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózatával közösen szervezték. Mint fogalmazott, intézetük alapelve, hogy a források pontos feltárásának, az adatok számszerűsítésének mindig meg kell előzniük az interpretációkat. Kiemelte, hogy ez különösen fontos egy olyan kritikus időszak, mint a második világháború esetében, ahol az áldozatok nyilvánosságra hozott számát a politikai retorika is befolyásolta.
Rámutatott, hogy a történeti eseményeket a kutatóknak mindig tágabb összefüggésekben kell vizsgálni, nemcsak földrajzilag, politikailag, hanem morálisan is. "Nemcsak a vesztes követhet el bűnöket, és a győztes sem mindig morálisan kifogástalanul éri el a győzelmet" ? idézett Richard Overy nyitóelőadásából.
Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár elmondta: ha a múlt egzakt feltárása nem történik meg, akkor a jelenkor közbeszéde belefullad a "hülyeségbe, hazugságokba". "Ezért ez a konferencia meghaladja egy szűkebb körű történészi tanácskozás fontosságát" ? fogalmazott a politikus, aki szerint nem lehetséges párbeszéd a történelem ismerete nélkül. "Nincs ma Európában olyan ember, nemzet, amely függetleníteni tudná magát attól, ami az elmúlt száz évben történt Európában" ?jegyezte meg.
Jan Rydel lengyel történész a konferencia programját ismertetve elmondta, hogy az előadások három témakörre bonthatók. Az első szekció a "nagy számok történelmével" foglalkozik. Mint megjegyezte, szinte mindegyik európai országban megbecsülték a második világháború áldozatainak számát, ez azonban majdnem mindegyik országban "politikai szám". A demográfusok adatai olyan mértékben eltérnek ettől, hogy azt már nem lehet tudományos tévedésnek minősíteni ? hangsúlyozta a lengyel történész, hozzátéve, hogy erről a témáról több előadás is elhangzik a konferencián.
A második témakörben az áldozat fogalmának meghatározásával foglalkoznak, de kiemelt téma az esettanulmányok megvitatása is, itt konkrét kutatási eredményeket ismertetnek az előadók.
Arra a kérdésére, hogy miért befolyásolták az áldozatok számát a győztes politikai hatalmak, Jan Rydel elmondta, az adatok fontos "ütőkártyák" voltak világháború utáni kártérítési, kárpótlási tárgyalások során, a történészek pedig elmulasztották a politikailag befolyásolt számok "verifikálását". Legmegrázóbb példaként az auschwitzi haláltáborban elpusztultak számát említette a történész. Mint felidézte, a tábort felszabadító orosz hadsereg négymillió főre becsülte az áldozatok számát, ami aztán politikai okok miatt "sérthetetlen" maradt harminc évig. A történész rámutatott: a hamis adatok sajnálatos módon épp a holokauszttagadók számára kínáltak szellemi táptalajt. (A történészek az auschwitzi áldozatok számát jelenleg 1,1-1,6 millióra becsülik.)
Pók Attila hozzátette: a magyar történelemtudományban is akadnak ilyen "megkövesedett számok", amelyeket források nem igazolnak, mégis "a hagyomány" továbbörökíti őket. Ugyanakkor leszögezte, hogy a legtöbb magyar tankönyvet kiváló történészek írták a legújabb kutatási eredmények alapján.
Rafal Rogulski, az Európai Emlékezet ás Szolidaritás Hálózatának képviseletében elmondta, hogy a szervezetnek jelenleg Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Németország a tagja, de reményei szerint hamarosan más országok is csatlakoznak hozzá. Megjegyezte: a hálózat célja a történelemről szóló nemzetközi párbeszéd elősegítése.
