A mértani alakzat jelentése nemcsak Mátrai képein mutat túl a puszta geometrián: a bolygók és az égitestek elliptikus pályája révén az univerzum fenséges miszticitásával is feltöltődik.
Az elliptikus formákat a barokk művészetben használták előszeretettel. Alkalmazásuk amellett, hogy mérnöki bravúrnak is számított, egy duális, egyaránt ember- és istenközpontú világ leképzéseként, szimbólumaként is értelmezhető vált, mivel az alakzat egyik fő jellemzője, hogy két gyújtópontból szerkeszthető meg.
Mátrai Erik kiállításának a másik fontos fókuszpontja a színskála, a tiszta színek optikai hatásának a vizsgálata.
A művész többnyire akrilfestékkel fújt ellipszisei gyakran komplementer képpárokban vizsgálják sötét és világos hátterek előtt a színek kölcsönhatásait. A festmények intenzitását fokozza, hogy Mátrai nem kevert, hanem tiszta színeket használ kompozícióihoz. Ezek fizikai egymás mellé kerülése vagy rétegződése hoz létre új árnyalatokat a képek felületein.
A kiállítás organikus és konzekvens folytatása Mátrai Erik művészeti programjának, ami a kortárs művészet eszközeivel fogalmazza meg a fizikai jelenségek és a transzencendalitás kapcsolatát.
A művész vásznain és papírképein is találkozik ezen kutatási területe az ellipszisek és a színtan számos izgalmas hibrid variációjával. Ráadásként Borsos Lőrinc installatív interakciói is láthatóak a kiállítótérben, amelyek „alapanyagai” Mátrai Erikkel közös műteremükben talált ellipszissablonok.
A kiállítás 2020. december 31-ig látható.
Nyitókép forrása: Mátrai Erik
