A Mattioni Eszter újrafelfedezése című, október 1-én nyíló tárlaton a Szekszárdon született művész mintegy 80 alkotását mutatják be.
A tárlat csaknem átfogja az apai ágon olasz származású festő teljes életművét. Újdonság, hogy bemutatják sok korai, 1918 és 1923 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola növendékeként készített rajzát, illetve főiskolai évei alatt, Rudnay Gyula tanítványaként készült rajzát és olajfestményét.
Emellett az 1920-as, 30-as években alkotott rézkarcokat, a Duna-kanyarban készült tájképeket, csendéleteket vonultat fel a kiállítás. Néhány korai hímeskövet is bemutatnak, amelyekből látszik, hogy hogyan fejlődött a technika a márványzúzalékos műkőtől a valódi hímeskőig. Az alkotó a szolnoki művésztelepen hozta létre a hímeskő technológiáját, amellyel az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű, színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyazott cementbe.
Mattioni 1948-ban a győri székesegyház sírkápolnájában Apor Vilmos síremléke köré készített hímeskő-kompozíciót, majd a székesegyház számára stációkat. Utóbbi vázlatai láthatók lesznek a tárlaton. Különlegessége a válogatásnak egy Nagyváradra tervezett, Szent Lászlót ábrázoló hímeskő nagy méretű rajza, amelyet digitálisan mutatnak be – mondta Lovas Csilla, a tárlat kurátora.
A kiállításon családi dokumentumok, emlékek is helyet kapnak, köztük a művész 19. század eleji, ezüst keresztelő pohara. Az edényen olvasható S. E. véset anyai nagyanyjára, Sas Erzsikére utal, akinek Petőfi A négyökrös szekér című versét írta.
A többek között a plein air festészet, a római iskola és Aba Novák Vilmos hatása alatt alkotó Mattioni Esztert az 1937-es párizsi világkiállításon festményeiért Diplome d’Honneurrel jutalmazták. 1981-ben Szekszárdnak adományozta életműve egy jelentős részét, amelyből állandó kiállítás látható a tolnai megyeszékhelyen.
Nyitókép: Mattioni Eszter 1931-ben Budapesten, Tompa utcai műtermében. Fotók forrása: Wosinsky Mór Megyei Múzeum
