Vajon mit mondanak Maurer Dóra kiállított munkái azoknak, akik elsőként találkoznak velük? Hogyan szólnak hozzájuk? Melyik aspektusát veszik észre annak a komplex rendszernek, ami a művek mögött megbújik?
Kilenc munka van előttünk, kettő a Quod libet és az IXEK című sorozatból, öt az Overlappingsből. Ez utóbbiak grafittal és színes krétával készített, kis méretű munkák, míg a másik két sorozat vászonra és farostra festett színmezőkből áll össze. Amiben hasonlítanak: egymásba hajló, elnyúló, lebegő, egymást keresztező színsíkokból, színmezőkből épülnek fel.
Ha valaki semmit sem tud Maurer Dóra munkásságáról, akkor elsőre talán matematikai asszociációi lehetnek e művek láttán. A kiállításon szereplő Quod libet képek elemei a perspektíva szabályai szerint rövidülnek, az Overlapping kompozíciók képzeletbeli héjszerkezetekké állnak össze, míg az IXEK elemei egymást keresztezve új konstellációkat hoznak létre. Pontosan kivitelezett, alaposan megszerkesztett ábrák ezek a művek, amelyekre geometriai összefüggések illusztrációjaként is tekinthetünk.
Aztán elég hamar feltűnhet a látogatónak, hogy itt bizony a színválasztás is alaposan átgondolt, nem csupán a dekorativitást szolgálja. Az imaginárius térben lebegő alakzatok egymásra hajló, egymásba érő részei új árnyalatokat hoznak létre. Az IXEK 24. számú darabja a pávazöld árnyalatot keresztez egy rózsaszínnel és egy tűzpirossal, míg a sorozat másik darabja egy naranccsal, egy pirossal és egy feketével játszik. Az előbbinél a hideg-meleg kontrasztok vibrálása, a telítettséggel való játék pezsgővé teszi a munkát, míg az utóbbinál inkább melankolikus lesz a színek harmóniája. Ha pedig a Quod libet sorozatot nézzük, ott a komplementer színpárok játékát érhetjük tetten.
A Quod libet egyébként zeneműként is értelmezhető: ahogy a quodlibet egymást ellenpontozó, de főképp jól ismert dallamokat kombinál egymással, ezek a formák éppúgy keresztezik egymást új forma- és színhangzatokat hozva létre.
A művekhez közelíthetünk a matematika, a színelmélet vagy a zene felől is, de akkor sem tévedünk, azok poétikusságát vesszük észre: az egymást keresztező síkok párbeszédes jelenetekké állnak össze. A színhártyák egymásba fonódása akár kortárs táncdarab is lehet, amelyben a szereplők egymás felé haladnak, összeérnek, majd újból eltávolodnak egymástól.
Akárhogy is értelmezzük ezeket a munkákat, egy bizonyos: ezek az alakzatok egy játékossággal teli kísérletezőkedvből jönnek létre. A formateremtés öröme hatja át ezeket a dinamikus, mégis mozdulatlan képeket. A művek fontos aspektusa azok könnyedsége, játékossága, az állandó kísérletezés és a színek élvezete.
És ez a játék átragad a befogadóra is, aki az alakzatokat szemlélve újabb és újabb kalandokba vonódik be. Minél tovább nézzük ezeket az alkotásokat, annál több rétegük válik láthatóvá, annál inkább hajlandóak leszünk egy szabad asszociációs játékra. E művek időben megmozgatják a fantáziánkat, beindítják a képzeletünket. A kompozíciókon keresztül egy-egy játék erejéig találkozik az alkotó a nézővel.
Talán nincs is jó vagy rossz megoldás, minden értelmezés helyes. Ne féljünk belépni a galéria terébe, hiszen annyit kell csak tennünk, hogy engedjük, hogy szóljanak hozzánk ezek a munkák, mi pedig kezdjünk el róluk gondolkodni aszerint, ahogy nekünk tetszik.
A kiállítás a Vintage Galériában január 10-ig látogatható.
Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
