"Bob jóval azelőtt lett szkeptikus a vietnami háború sikerét illetően, hogy nyilvánosan már lemondott arról, hogy ecsetelni kezdje, milyen nagyszerűen mennek a dolgok" ? mondta el kedden Robert S. McNamara védelmi miniszter Vietnam-politikájával kapcsolatban Harold Brown, a Pentagon egykori alkalmazottja, Jimmy Carter későbbi védelmi államtitkára.
McNamara azonban ? mint Brown fogalmazott ? "extrém módon" lojális volt Lyndon B. Johnson amerikai elnökhöz, s egyszer sem akadt arra példa, hogy nyilvánosan különvéleményt fogalmazzon meg vele szemben ? derült ki a McNamara védelmi miniszterként eltöltött éveit tárgyaló háttérbeszélgetésen. "Ez nem a sztenderd, ízetlen, hivatalos történelem" ? jelentette ki George C. Herring, a vietnami konfliktus egyik vezető történésze.
A McNamara, Clifford and the Burdens of Vietnam, 1965?1969 címet viselő könyv McNamarának a Pentagon élén töltött három, illetve a lemondása után a székét elfoglaló Clark M. Clifford egy évét dolgozza fel. "Ragyogó tettei ellenére a vietnami katasztrófához vezető összes lépése McNamara öröksége marad" ? jutott a konklúzióra Drea, aki 2006-ben társszerzőként már írt könyvet a védelmi miniszter első négy hivatalban töltött évéről, The McNamara Ascendancy, 1961-1965 címmel.
Drea azt vizsgálta, hogy McNamara és Clifford hogyan próbálta kezelni a vietnami helyzetet abban az időben, amikor több más meghatározó világpolitikai esemény is zajlott párhuzamosan: a szovjetek lerohanták Prágát, a Közel-Keleten tartott a hatnapos háború, Észak-Korea pedig elfoglalta az USS Pueblo-t.
Mikor Clifford védelmi miniszter lett, azonnal a háború lezárásán kezdett dolgozni, mivel azt gondolta, hogy az egy katasztrófa. Clifford legfontosabb feladata az lett, hogy próbálta meggyőzni Johnson elnököt a Vietnamból való kivonulás szükségességéről. S miközben ezen munkálkodott, a Pentagon napi ügyeit a helyettes államtitkárra, Paul Nitzére hagyta.
