A találkozó a rendszerváltás kérdését járja körül, de a témaválasztás erősen áthallásos. Mintha a rendszerváltás fogalma nemcsak egy történelmi eseményre utalna, hanem szándékot is kifejezne. Csak nem valamiféle filmes rendszerváltásra készültök?
A kettő egyben. A rendezvény főcíme az, hogy Történelmi filmek fesztiválja. Az idei téma a rendszerváltás. Azaz a Kárpát-medencében lezajlott rendszerváltoztatás dokumentum- és ismeretterjesztő filmjei szállnak versenybe. De vetítünk játékfilmeket, szervezünk irodalmi estet, beszélgetéseket is. Ugyanakkor a fesztivál célja a kelet-közép-európai filmes és televíziós szakemberek közötti szorosabb kapcsolat kialakítása. Szeretnénk, ha magára találna egy generáció, amely másként látja a világot, mint az elmúlt harminc évben láttuk. Nem politikáról beszélek. Kulturális összefogásról. Új erőtérről. Egy olyan generációról, amely még igazán nem mutatkozott meg.
Gondolom, nem a semmiből született a zentai találkozó. De az előzményeket a kívülálló nem látja. Milyen út vezetett hozzá?
Évekkel ezelőtt Csíkszeredán megszerveztük a Film.dok dokumentumfilm-fesztivált. Akkor jöttünk rá, hogy a kisvárosnak van egy nagyon nagy előnye: be lehet lakni. Ezért választottunk most is egy kisebb várost, Zentát. A dokumentumfilm is „kis műfaj”, nem vonz nagy tömegeket. Nem is az a cél. Azt szeretnénk, hogy az a néhány ember, akit érdekel, lássa, élvezze, szeresse, a szakma meg jöjjön össze, és legyen közös gondolkodás. Van egy másik előnye is egy ilyen távoli helyszínnek: nem lehet csak úgy elfutni, és így nem maradnak el az esti beszélgetések. Azt hiszem, hogy egy-egy ilyen fesztiválnak a legfontosabb pillanatai ezek. Hosszú távon a legfontosabb elem, ami változást hozhat a dokumentumfilmesek gondolkodásában. Kiugrási pont lehet.
A kisvárosi miliő vonzerejét értem, de miért éppen Zenta lett a fesztivál otthona?
A Vajdaságban sajnos „elmaradt” a rendszerváltás. A szerbiai képlet nagyon eltér a Kárpát-medence országainak folyamataitól. Az ottani változást lefojtotta a háború. Egy kicsit az ismeretterjesztés is a feladata ennek a fesztiválnak. Szeretnénk megmutatni a vajdaságiaknak, hogy Közép-Európa más országaiban mit jelentett az az időszak, amikor az ő figyelmük nagyon másra irányult.
Beszéljünk pár mondatot a filmekről! Tudom, hogy rendszerváltásunk harmincadik évfordulójának rendezvényeit elsodorta a pandémia, de az emlékév dacára sem tűnik túl aktuálisnak a téma. Miért éppen ezt választottátok?
Az évről évre megrendezett Lakiteleki Filmszemlén nagyon igényes közönség és harmincfős zsűri szokott összejönni. Sokat beszélgetünk arról, hogyan zajlott a rendszerváltás, hogyan jelenik meg a filmekben. A fiatalabbak körében elterjedt az a tévhit, hogy a romániai forradalomhoz hasonlóan egyetlen nap vagy hét alatt zajlott le a változás. A valóságban azonban ez hosszú folyamat volt.
Lezsák Sándor szokta mondani, hogy a rendszerváltás 1956-ban kezdődött, és még nem fejeződött be. Biztos, hogy a folyamat a nyolcvanas évek közepén kezdődött a Kárpát-medencében, és drámai csúcspontját 1988 és ’90 között érte el. De ez csupán politikai változás volt. Akkor kezdődött el az a hosszú folyamat, amely máig is tart: a jogrend átalakítása, az intézményrendszerek átformálása, a gazdasági struktúra újjászervezése. Az a generáció, amely ezt megtette, a munkája nagy részét elvégezte, hiszen a rendszerváltás ebből a szempontból megtörtént. Most a fiataloknak az így kialakult teret kellene feltölteniük értékekkel. És ha így nézzük, a rendszerváltás még nem fejeződött be. Most kell új szellemi erőteret létrehozni, megálmodni a jövőt.
A rendszerváltáshoz kapcsolódóan nem volt nehéz megtalálni a filmeket. Több mint ötvenet tudtunk listára venni. Ezek nem az emlékévre születtek, hanem az elmúlt húsz évben. Tehát nem mind új filmek. A versenyprogramba végül harminc film került be.
Meg vagyok lepődve. Ilyen sok dokumentumfilm készül?
Igen. A mecenatúraprogram évről évre támogatja dokumentumfilmek létrejöttét. Ez negyven-ötven filmet jelent. És ehhez hozzáadódik még ugyanennyi, más forrásokból finanszírozott film.
Említetted, hogy vendégül láttok írókat, irodalmárokat is. Vannak közös programok, vezetett beszélgetések? Vagy inkább a közös estéken fellobbanó kreativitástól remélitek az új szellemi erőtér kialakulását?
Nagyon fontosnak tartom az együtt gondolkodást. Sajnos az elmúlt harminc évre tekintve az egészséges, értékes alkotóközösségek hiányát érzékelem. Mindenki egyéni sikerekre törekszik, nemzetközi díjakat akar, miközben még nem mondtuk ki, hogy merre az előre. A zentai fesztivál ebben tud a filmes alkotóközösségek számára ha nem is iránymutató, de egyfajta kikristályosodást segítő közösség, műhely lenni. Ezért kértünk fel a zsűribe olyan neves szakértőket, mint Gulyás Gyula rendező, Beke Mihály András szerkesztő, Nagy Anikó rendező, Kollarik Tamás producer, rendező, Bódi Ferenc történész, Kucsera Tamás Gergely művészettörténész, Lukácsy György filmesztéta, kritikus. Ezért hívtuk meg az Eleven Költők Társaságát. És ez a magyarázata annak is, hogy írók, költők, irodalmárok: Bene Zoltán, Király Farkas, Lezsák Sándor, Majoros Sándor, Marcsák Gergely, Szentmártoni János, Zsille Gábor is a vendégeink lesznek. Szeretnénk bevonni őket a beszélgetésekbe, ötletelésekbe.
Úgy indult, hogy irodalmi esteket szervezünk, de aztán valami sokkal érdekesebbet találtunk ki. Úgy tervezzük, hogy minden író kap egy-egy olyan filmrészletet, ami a rendszerváltáshoz kötődik. Ez lesz az ő vitaindítója. Például Lezsák Sándor a lakiteleki találkozóról szóló dokumentumfilm-részletet, Szentmártoni János az erélyi falurombolás elleni tüntetésről szóló bejátszást, és így tovább. Szerintem ez nagyon izgalmas lesz. Tudom, hogy közhely azt mondani: a múltból kapjuk meg a választ a jövőre, de azért csak hinnünk kell abban, hogy minél távolabbra nézünk a múltba, annál messzebb látunk előre.
Ha jól értem, fesztiválsorozatot akartok indítani. Minden évben a rendszerváltás lesz a téma?
A folytatás mindig követni fogja az emlékezetpolitikát. Tehát ha Trianon-emlékév van, akkor a békediktátummal, ha 56-os emlékév, akkor a forradalommal foglalkozunk. Jövőre Petőfi-emlékév lesz, ezért a költő alakja mellett talán az irodalom, a forradalom, a szabadságharc lehet majd a témánk.
Említetted, hogy nem számítotok óriási közönségre. De azért feltételezem, hogy szeretnétek eljutni a nézőkhöz. Van ezzel kapcsolatban valamilyen elképzelésetek?
Persze. A Rákóczi Szövetség például szeretne különdíjat adni a maga választottjának. Igen ám, de ők nem költhetnek ilyesmire. Viszont azt a néhány filmet, amit kiválogatnak, eljuttathatják a Kárpát-medencében a történelemtanárokhoz. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek. Hiszen lehet-e egy filmesnek nagyobb öröme annál, mint hogy a filmje láthatóvá válik? A kistérségi televíziókhoz is eljuttatjuk a filmeket, és a honlapunkon, a mementofilm.hu felületén is láthatók lesznek.
És ha már a láthatóságnál tartunk, hadd meséljek el valamit. Amikor elkezdtük a filmeket meghívni, szembesültem azzal a problémával, hogy néhány filmesnek a régi szalagról most kellett digitalizálnia a filmjét. Gondoljunk bele: ezeket a filmeket egészen biztos, hogy mi mentettük meg az utókor számára, mert szalagon biztosan elkallódtak volna. És itt jön egy poén! A díjazottak megkapják azt a filmet régi VHS-kazettán, amivel nyertek. Feltehetik otthon a polcra.
Mondhatnám, ezzel a retróhangulatot kipipáltuk. Nézzünk most a jövőbe! Milyen távlatai lehetnek a Mementó fesztiválnak?
Az a trükk, hogy jövőre nem Zentán, hanem Zentán is találkozunk: vándorfesztivál leszünk. Előkészítjük a terepet egy nemzetközi seregszemle számára. Jövőre tehát tematikai megkötés nélkül megszervezett, általános dokumentumfilm-fesztivál lesz Zentán, a tematikus Mementó fesztiválnak pedig Beregszász ad helyet. A cél az, hogy a rendezvény hét év alatt Magyarország hét határát megjárja, és mindenhol megágyazzon egy évről évre ismétlődő helyi dokumentumfilm-fesztiválnak. Ezekre természetesen mindig meghívjuk majd az otthont adó ország filmeseit is. Úgy értem, nemcsak a felvidéki, erdélyi magyarokat, hanem a szlovákokat, a románokat, a szerbeket és a többieket is. A folyamat nagy közös rendezvényhez vezet majd el: a nyolcadik évben jól megalapozott, baráti kapcsolatokra is épülő magyarországi nemzetközi dokumentumfilm-fesztivált fogunk megrendezni. A tervezett találkozósorozat talán ahhoz is hozzájárul, hogy rendezzük végre közös dolgainkat itt, a Kárpát-medencében. És talán éppen ezzel ér majd véget a rendszerváltás.
Képek forrása: Mementofilm.hu
