A politikai rendőrség (ÁVO=Államvédelmi Osztály) megszervezése kezdettől a szovjet katonai és állambiztonsági szervek képviselőinek közreműködésével folyt. Vezetője Péter Gábor volt. Biztonsági feladatok ellátására alakult meg 1945. március elején a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya, majd a gazdasági viszonyok rendőri felügyeletére július végén létrehozták az ún. Gazdasági Rendőrséget. Mindegyik szerv feladatkörébe megelőző és megtorló, illetve felderítő jellegű intézkedések, internálások stb. tartoztak. 1948. szeptember 6-án megszüntették a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya elnevezést, s helyette a szervezet neve a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága lett, amelynek élére Péter Gábor került. A továbbfejlesztésről szóló javaslat rögzítette, hogy az ÁVH "formálisan állami, ténylegesen pártszerv; a párt politikai bizottságának a szerve". Felette a felügyeletet - a Minisztertanács megbízásából - a belügyminiszter gyakorolja. A létszámot 28 ezer főben állapították meg. Az ÁVH feladatai elvégzésére bizalmi hálózatot építhetett ki, őrizetbe vételeket foganatosíthatott, házkutatásokat tarthatott, és nyílt nyomozásokat - kihallgatást - végezhetett. A felderített és őrizetbe vett "ellenséget" az igazságügyi hatóságoknak kellett átadnia. Az ÁVH saját felügyelete alá két börtön és több internálótábor tartozott, majd később (1950. február 1-től) az elhárító szolgálatot a Honvédelmi Minisztériumtól is az ÁVH-hoz csatolták. Az ÁVH-n folyó vizsgálatokba Rákosi mellett Farkas Mihály is aktívan beavatkozott, s így a szervezet által előkészített majd lefolytatott koncepciós perekben is nagy részük volt.
