Budapesten az Akadémia utca 1. szám alatti István Főherceg Szálló különtermében tizenhárom klub és a Versenypálya-szövetség részvételével 1901. január 19-én megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amelynek első elnöke Jász Géza lett. Az 1901. február 4-én tartott első tanácsülésén kiírták az első labdarúgó bajnokságot és elfogadták annak szabályzatát. Az első bajnokságot a Budapesti Torna Club (BTC) csapata nyerte meg. A magyar válogatott első hivatalos mérkőzését 1902. október 12-én Ausztria ellen játszotta Bécsben (s 5:0-ra kikapott). 1907-ben az MLSZ a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség önálló tagja lett. A válogatott legjobb eredményeit az 1938. évi és az 1954. évi világbajnokságokon érte el: mindkétszer második lett. 1959-ben a nemzeti 11 a France Football című szaklap először kiadott ranglistáján az európai rangsor élén állt. Az olimpiai csapat 1952-ben, 1964-ben és 1968-ban aranyérmet nyert. A magyar futball az 1970-es évekig a világ élvonalába tartozott, utána azonban elmaradtak a szükséges fejlesztések. Így az 1990-es évekre a klubok gazdálkodása is rendezetlenné vált, ezért jelentős visszaesés következett be.
