A polgári ellenzék felszámolásával egy időben, 1947 őszén az Magyar Kommunista Párt vezetői elhatározták, hogy változásokat hajtanak végre az Szociáldemokrata Pártban is. 1947 novemberében, majd decemberében rávették az SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottságát, hogy határozottan ítélje el saját pártja jobbszárnyát, és nyilvánítson bizalmatlanságot néhány jobboldalinak minősített szociáldemokrata vezetővel szemben. A Szociáldemokrata Párt 1948. február 18-i összvezetőségi ülésén, Marosán György elítélte és megbélyegezte a párt "jobboldali vezetői"-nek "egységbontó és munkásáruló" politikáját. Ezután bejelentette Kéthly Anna, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Bán Antal és mások "lemondását" a pártvezetőségi tagságról. 1948 január-februárjában valóságos "földcsuszamlás" következett be az SZDP-ben: több tízezren kérték átvételüket a Kommunista Pártba. Ekkor az MKP Politikai Bizottsága tagfelvételi zárlatot rendelet el. Az SZDP 1948. március elején megválasztott új vezetősége kommunista nyomásra tovább folytatta a tisztogatási akciót. Tízezreket zártak ki a pártból. A két munkáspárt egyesülésének előkészítésére közös Politikai Bizottságot és közös Szervező Bizottságot hoztak létre. A két munkáspárt Magyar Dolgozók Pártja néven, június 12-én egyesült. Valójában a Szociáldemokrata Párt "baloldala" beolvadt a Kommunista Pártba. Az új párt elnöke a volt szociáldemokrata Szakasits Árpád, főtitkára a kommunista Rákosi Mátyás, főtitkárhelyettesei pedig Farkas Mihály, Kádár János és Marosán György lettek.
