Hosszú ideig a mezőgazdasági érdekvédelem legszervezettebb és legbefolyásosabb csoportjának az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) számított. A mezőgazdaságban elsősorban a nagybirtokos osztály összefogását tekintette céljának. 1896. január 19-én a nagybirtokos arisztokrácia széles látókörű képviselője, gróf Károlyi Sándor vezetésével megalakították a Magyar Gazdaszövetséget. Céljuk: az agrárérdekek hatékony védelméhez nyitni a társadalom szélesebb rétegei irányába is. Formai tekintetben nem volt párt, hanem agrárgazdasági érdekképviselet. A nyitás a gazdag és középparasztság irányába részben sikerült. A Gazdaszövetség a századforduló után jelentős közéleti súllyal bírt - taglétszáma elérte a 300 ezer főt - de a parasztgazdáknak mindössze 3-5%-át tudhatta tagjai sorában. A Gazdaszövetség, szellemi vezére gróf Károlyi Sándor tanácsára, programjába foglalta a szövetkezeti mozgalom támogatását is. Ennek előzménye, hogy 1886-ban éppen az ő kezdeményezésére alakult meg a Pestmegyei Hitelszövetkezet. Az alacsony kamatokra kölcsönt nyújtó intézet az 1890-es években már országos hálózattá bővült. Taglétszáma 1913-ban elérte a 700 ezret. A hitelszövetkezetek mellett a másik alapvető típust a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek alkották. Ezek közül a legnagyobb befolyásra a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete (közismert nevén a Hangya) tett szert, a vidéket meghódítva, 200 ezerre növelte tagságát. Ennek ellenére Magyarországon a szövetkezeti mozgalom nem vált a mindennapi élet és gazdaság olyan szerves részévé, mint Nyugat-Európában és Skandináviában.
