A Matica Srpska (Szerb Anyácska), a szerbek legrégibb irodalmi-tudományos és kulturális-művelődési egyesülete Pesten alakult meg. Életre hívását az tette szükségessé, hogy a Bécsben megjelenő szerb folyóirat, a Serbskij Letopis (Szerb Évkönyv) című folyóirat kiadása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. A szerkesztő Djordje Magarasevics a magyar városba telepítette át a lapot, de szüksége volt egy háttér-egyesületre is, így alakult meg a Matica. Az egyesületet létrehozó alapítvány tagjai 100-100 forinttal járultak hozzá a szervezéshez. Később a Letopis újvidéki szerkesztősége is Budapestre költözött, s az akkori szerkesztő, Teodor Pavlovics részt vett az első szerb nyelvű hetilap készítésében is. Akkoriban sok gazdag szerb kereskedő és birtokos élt Pest-Budán, s erősen támogatták az egyesületet. Egy Atanackovics nevű polgár a Maticára hagyta 800 kötetes könyvtárát, majd Tököly-Popovics Száva görögkeleti szerb nevelőintézetet alapított. A Tökölyánum és a Matica együttműködése révén a világ akkor legnagyobb szerb könyvtára jött létre, számos unikális példánnyal. 1838-48 között a Matica Pest egyik leggazdagabb intézménye volt, s a szerb megújhodás fellegvárává vált. A szabadságharc után a pesti szerb értelmiség szétszóródott, a Matica is Újvidékre költözött 1864-ben és azóta is ott tevékenykedik. Az általa kiadott Letopist ma a világ egyik legrégibb folyóiratának tartják. A szervezet maga köré gyűjtötte az írókat, pályázatokat írt ki és díjakat osztott. A Matica Srpska mintájára több szláv nép is megalakította a maga Maticáját.
