Lengyelországban 1980. augusztus 31-én alakult meg a független Szolidaritás szakszervezet, a szovjet tömb első államilag engedélyezett független munkásszervezete. A gdanski hajógyárban 1980. augusztus 14-én sztrájk kezdődött, amelynek eredményeként augusztus 31-én közös megállapodást írtak alá az akkori lengyel kormány és a gdanski hajógyár sztrájkoló munkásainak a képviselői. Ennek alapján megalakulhatott a Szolidaritás szakszervezet, amelynek Lech Walesa lett az elnöke. A munkabeszüntetés nyomán a lengyel kormány - a szocialista országok közül elsőként - elismerte a független szakszervezetek jogait, így a Szolidaritást 1980. szeptember 24-én hivatalosan bejegyezték. A szervezet 1980 őszére tízmilliós mozgalommá duzzadt és megkezdte küzdelmét az állampárttal. Miután ez nem vezetett eredményre, 1981. december 13-án az országban "hadiállapotot" vezetettek be, majd 1982-ben törvényen kívül helyezték a szakszervezetet. 1983-ban Walesa Nobel-békedíjat kapott. Az 1988-ban ismét fellángolt sztrájkhullám hatására 1989-ben a szervezetet újból törvényesítették. A szabad választásokat követően a Szolidaritás részvételével 1989 nyarán megalakult a keleti tömb első nem kommunista többségű kormánya. A Szolidaritás sajátossága volt, hogy monolitikus ellenzékként egymással szöges ellentétben álló csoportokat fogott össze, nem tisztázta a szakszervezeti és politikai szerep közötti különbséget. A rendszerváltás után - a gazdasági nehézségeket követően - a szervezet "fénye megkopott", sorra nőttek ki belőle az utódszervezetek. Alapítója és első vezetője, Lech Walesa 1990 decemberében a Lengyel Köztársaság elnöke lett (1995 végéig). 2005-ben a lengyel a parlament augusztus 31-ét hivatalos állami ünneppé, a "szolidaritás és a szabadság" napjává nyilvánította.
