Mária Terézia alapította a Szent István-rendet, mely a Katonai Mária Terézia-rend mellett, a Habsburg Birodalom legjelentősebb kitüntetése lett. A Szent István-renddel olyan kiváló polgári és egyházi érdemeket jutalmaztak, melyek Magyarországhoz is kötődtek. A rend nagymestere az uralkodó (1765-től József főherceg, a későbbi II. József), kancellárja a magyar udvari kancellár, a rend prelátusa pedig az esztergomi érsek volt. A Szent István-rendet három fokozatban (nagykereszt, középkereszt, kiskereszt) adományozták; nagykeresztet elsőként II. József, Barkóczy Ferenc esztergomi érsek, gr. Batthyány Lajos nádor, gr. Esterházy Ferenc kancellár kaptak. Nagykeresztet kapott 1847-ben István nádor, de 1850-ben Haynau is. A kiegyezés után, 1867-ben Andrássy Gyulának nagykeresztet, Eötvös Józsefnek és Arany Jánosnak kiskeresztet adományozott az uralkodó. 1914-ig összesen 1670 rendjelet adományoztak, a legtöbbet (886) Ferenc József uralkodása idején. Ekkor a Föld legtöbb országának uralkodója elnyerte e kitüntetést, például Abdul Medzsid török szultán 1856-ban briliánsokkal ékes nagykeresztet, Mucuhito japán császár 1881-ben nagykeresztet kapott. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Horthy Miklós 1938-ban megújította a Szent István-rendet, mely 1945-ben szűnt meg.
