Párizsban az Egyesült Államok, Észak- és Dél-Vietnam, valamint a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviselői megállapodást írnak alá a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról. Ugyanezen a napon az Egyesült Államok és Észak-Vietnam megegyezik az amerikai hadifoglyok elengedésében, az amerikai csapatok kivonásában és az azonnali tűzszünetben. Ezzel az amerikaiak vietnami beavatkozása véget ért, a háború azonban még nem. Miután a franciák 1945-ben kénytelenek voltak Indokínából visszavonulni (1954. V. 7.), az amerikaiak is megtapasztalhatták, hogy kiképzett és terep adottságait ismerő ellenséggel szemben a dzsungelháború minden hagyományos katonai eszköz bevetésével sem nyerhető meg. Az Egyesült Államok katonai elkötelezettsége, amely John Kennedy és Lyndon Johnson idejében (1964. VIII. 2-4.) kezdődött, majd Richard Nixon alatt folytatódott, 58 000 emberéletbe került és mély válságba sodorta az országot. Részben a katonai kudarcok folytán, részben az Egyesült Államokban mind nagyobb arányokat öltő háborúellenes mozgalomra való tekintettel (1967. IV. 15.) végül megindultak a fegyverszüneti tárgyalások. 1972. tavaszán az Egyesült Államok még kísérletet tett arra, hogy fokozottabb légi offenzívával kicsikarjon valamilyen döntést. Ám sem az észak-vietnami fővárosnak, Hanoinak vagy Hai Phongnak, e fontos kikötővárosnak a bombázásával, sem az észak-vietnami kikötők elaknásításával nem sikerült megállítani a Vietkong előretörését. Thieu a dél-vietnami elnök is azzal, hogy meghiúsítsa a fegyverszüneti egyezményt, amelyért a két tárgyalópartner: Henry Kissinger, az amerikai elnök tanácsadója és Le Duc Tho észak-vietnami különmegbízott később megkapta a Nobel-békedíjat. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány elismerésével kormánya pozíciói döntő mértékben meggyengültek.
