A Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezményben a megszálló hatalmak: az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió megerősítik Berlinért való felelősségüket. Megerősítik Berlin különleges státusát: Nyugat-Berlin nem szerves része a Szövetségi Köztársaságnak, hanem polgármester és egy szenátus kormányozza. A Szovjetunió elkötelezettséget vállal arra, hogy fenntartja és megkönnyíti a személy- és teherforgalmat Nyugat-Berlin és a Szövetségi Köztársaság között. A négyhatalmi egyezményhez kapcsolódva az NSZK, Nyugat-Berlin és az NDK olyan megállapodást köt, amely megkönnyíti a tranzitforgalmat és szabályozza a nyugat-berliniek látogatásait; eszerint évente összesen 30 napot tölthetnek Kelet-Berlinben és az NDK-ban (1971. XII. 17., XII. 20.).
