A magyarországi belpolitikai válság aggodalommal töltötte el a szovjet vezetést: sürgették az ellenzékkel való leszámolást, de egyben szerették volna elkerülni a poznańi munkásfelkeléshez hasonló helyzetet. M. Szuszlov, az SZKP PB titkára, 1956. június 13-i budapesti látogatásakor még bizalmáról biztosította Rákosit. Az MDP PB egyes tagjai is kezdeményezték a személycserét. Július 13-án A. Mikojan, az SZKP elnökségi tagja, Budapestre érkezett. Javasolta Rákosi felváltását Hegedűs Andrással, aki 1955. április óta miniszterelnök volt. A pozíciót Hegedűs nem vállalta. Végül Gerő Ernő személyében egyeztek meg. Rákosi a KB ülésének első napján egészségi állapotára hivatkozva kérte felmentését, amelyet a plénum elfogadott. Politikai felelősségét alig érintették, kizárták viszont a pártból Farkas Mihályt a még Rákosi által felállított vizsgálóbizottság jelentése alapján. A bukott első titkár hamarosan a Szovjetunióba utazott "gyógykezelésre", ami haláláig (1971) tartott. Gerő "tiszta lapot" hirdetett, tárgyalni kezdett Nagy Imrével és a pártellenzékkel. Valójában semmiféle lényeges politikai változtatást nem kezdeményezett.
