Kultpol

Megelevenedik Párizsban az ópiumbarlangok világa

Archív 2011. július 13.
A szeptember elsejétől november 27-ig megtekinthető tárlat az ópium előállítására, előkészítéséree, tárolására és fogyasztására használt gazdagon díszített eszközöket mutatja be. A kiállításon többek közt zománccal borított, vagy teknőspáncéllal, illetve ezüsttel díszített pipák és egyéb fényűző felszerelések idézik a kínai ópiumbarlangok egy évszázada letűnt világát.
 
Mákot már a hetedik század óta termeltek és fogyasztottak Kínában, azonban a veszélyes növényt eredetileg az ételek ízesítésére és orvosi okokból kifolyólag használták. A 17. századtól viszont az ópium szívása is elterjedt, ugyanis a Ming-dinasztia utolsó császára 1637-ben betiltotta a dohányfogyasztást, így az eredetileg az elit köréből kiinduló káros szokás is népszerűvé vált, és 1830-tól ópiumbarlangok lepték el Kínát. A drog elterjedése katasztrofális hatásokkal járt, ezért 1906-tól Kína hatóságai betiltották az ópiumot is, rövid idő alatt felszámolva a törvényesen működő helyeket.

Ekkorra azonban már az európai utazók is "hazavitték" a kínai szokást, Franciaországban és Európában rövid idő alatt elterjedt az ópium, amelyet a képzelet és inspiráció létrájaként alkalmaztak a kor művészei. A kábítószer fogyasztása szinte belépővé vált a magasabb művészeti körökbe. Thomas de Quincey 1821-ben írta meg beszédes címmel ellátott művét, az Egy angol ópiumevő vallomásait. Számos művész, például Mallarmé, Baudelaire, Verlaine, Gautier nyúlt alkalmanként vagy rendszeresen az ópiumhoz.

Az általában fekvő testhelyzetben történő kábítószer-fogyasztásnak saját rituáléja és kellékei voltak. Minden felszerelés egy kicsiny, négylábú bútoron, az úgynevezett Kang-asztalon volt elhelyezve. Az előkészítés során speciális eszközöket - mint például a lámpa, tű, kanócvágó, edény az ópiummal kevert alkoholnak - alkalmaztak, valamint a fogyasztásra pipa, tál és tányér volt előkészítve.