Christopher Bernhardt, az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (US Geological Survey) munkatársa kollégáival Alexandria környékén a térség múltbéli éghajlati viszonyait kutatva fúrómintákat vett a talajból, egészen a 8000 évvel ezelőtti rétegig menve le. A geológusok az üledékrétegekben az ókori pollenmaradványokat vizsgálták, arra keresve a választ, mikor kezdődött a térségben a növénytermesztés. A kutatók a mikroszkopikus faszéndarabkákat is keresték, amelyek jelenléte az emberek által rakott tűzre utal.
A háromezer évvel ezelőtti rétegben Christopher Bernhard teamje felfedezte az átmenetet a vadon termő növények és az ember által termesztett gabonafélék között. A geológusoknak sikerült felfedezniük a faszénmaradványokat is, összességében mindezek a leletek arra utalnak, hogy Alexandria előtt hétszáz évvel a térségben már létezett egy település.
Érdekes módon a kutatások eredményei Homérosz Odüsszeiáját látszanak igazolni. A negyedik énekben Homérosz ugyanis arról ír, hogy "van bizonyos sziget ott, a zajongó tengeri árban, szemben Egyiptommal - Pharosz, ez neve annak a földnek -, annyira messze, amennyit egy öblös bárka egésznap fut be, ha hátulról sivító szél fújja a vásznát. Jó kikötőjéből az arányos testű hajókat, hogyha sötét vizet ott fölvettek, az árra taszítják". "Ez arra utal, hogy valamiféle kikötőváros létezett a Földközi-tenger partján. A fikció, az irodalmi alkotás valóságnak bizonyult" - emelte ki Christopher Bernhardt.
Semmit sem lehet viszont tudni arról, hogy görög volt-e a település vagy egyiptomi, esetleg más nemzet fiai-lányai alapították. Azt sem tudják a kutatók megállapítani, hogy mekkora lehetett a település. "A kutatások jelenlegi fázisában nem sokat tudunk mondani a népességről sem" - tette hozzá Christopher Bernhardt, aki a kutatásokról az Amerikai Geológiai Társaság közgyűlésén számolt be.
