 |
| Fotó: Kondella Misi |
Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert azt csinálom, amit szeretek, azt tanítom, amit szeretek, és a legtöbbször azt is játszom, amit szeretek ? mondja Kiss Péter, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kamarazenét oktat, és a naptára tele van X-ekkel. Ezek jelölik a koncerteket, amelyekből egész évre jut ? megállás nincs. A napokban a Kurtág 90 fesztivál keretében játszik három koncerten, majd Berlinbe megy fellépni, onnan pedig Brüsszelbe.
A művész mindig is zongorázni szeretett volna, bár először hegedülnie kellett. ?A fővárosban voltam egy kivizsgáláson, és a szállásunkon volt egy zongora, ami nagyon megtetszett. Aztán rá egy évre a nővérem kapott egy szintetizátort, és onnantól kezdve folyton azon játszottam. Mindent, amit csak hallottam. Akkor vált egyértelművé, hogy zongorázni szeretnék ? bármi áron.? Így kezdett a hangszeren játszani kilenc évesen Somogyiné Almádi Juliannánál. Majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, 2005-től pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, valamint a frankfurti Hochschule für Musik und Darstellende Kunst intézmény hallgatója lett.
Chicagóban kortárs magyar zenét tanított
Az évek során számtalan nemzetközi verseny díját elnyerte, és fellépett több országban is Európában és a tengerentúl. ?Voltam Párizsban, Rómában, Helsinkiben, Varsóban, Londonban, Berlinben. Bár mindegyik utazás más és összehasonlíthatatlan volt, Rómát kiemelném, mert az egyik kedvenc helyem, és az elmúlt években többször is koncerteztem ott. A tengerentúl pedig többek között jártam Chicagóban, ahol három koncertem volt, és egy workshopot is tartottam a modern magyar zenéről az egyik egyetemen? ? meséli a művész, aki elkötelezett a kortárs zenével szemben.
 |
| Fotó: Bulecza Noémi |
?A kortárs zene felkarolása egyfajta kötelessége a gyakorló muzsikusnak. Nyitottnak kell lenni rá, mert ez a mai kor művészete, amely a jelenre reflektál. Ha csak múzeumba járunk, akkor nem látjuk, hogy mi történik épp a világban. Szükség van rá, hiszen a jövőben ez lesz a múlt zenéje. A régebbi korokban is volt modern zene, a maga idejében a romantikus zene is kortársnak számított. Ha azt nézzük, Mendelssohnig mindig az aktuális jelenkor zenéjét játszották.?
A művész repertoárjában a klasszikusok is jelen vannak, többek között Bach, Haydn, Mozart, Chopin, Liszt Ferenc és Bartók Béla. ?Mindig az a kedvenc zeneszerzőm, akivel éppen foglalkozom, és az a kedvenc művem, amely soron van. A felkészülés során pedig újra és újra rácsodálkozom arra, mennyi zsenialitás van a zenében, a világban.?
Mit hall a közönség?
Kiss Péter azt mondja, a zenészek közvetítők. ?A hangszeres művésznek kötelessége, hogy a legmagasabb fokon űzze a mesterségét, azaz a hangszeres játékot, de nem szabad, hogy pusztán ez legyen a cél. Ennek csupán eszköznek kell lennie ahhoz, hogy szolgáljuk a zenét. Manapság sok esetben ez egy picit torzul, és többen a technikai felkészültséget részesítik előnyben, azt tűzik ki célul. Pedig ez önmagában nem elég. Fontos a zene értelmezése is. Meg kell látnunk és értelmeznünk kell a zene törvényeit a művekben, mert ahogy mi megéljük, azt fogja hallani a közönség. Olyan ez, mintha valaki felolvasna egy szöveget gyönyörű hangon, tökéletesen artikulálva. Mindez azonban kevés, ha a szavaló nem érti, mi egy-egy mondat valódi értelme. Enélkül nem kerülnek megfelelő helyre a hangsúlyok, a szünetek, és a hallgató sem fogja érteni az előadást. Értelmezés nélkül nincs művészet.?
 |
| Fotó: Bulecza Noémi |
A zenész szerint fontos keresni az igazságot, még akkor is, ha nincs egyféle, hanem annyi, ahány ember, ahány előadás. Ugyanazt a művet mindenki másképp fogja bemutatni, mert mindenki másképp érzékeli, éli meg a világot.
A Fischer Annie-ösztöndíj segített kitekinteni a világba
Kiss Péter 2011-ben kapta meg az első Fischer Annie-ösztöndíjat. ?Sok külföldi magyar intézetbe eljutottam a díj segítségével. Én akkor végeztem a Zeneakadémián, és frissdiplomásként nagyon sokat jelentett, hogy kitekinthettem a világba, és megismerhettem helyszíneket, embereket. Sok jó kapcsolatot alakíthattam ki az ösztöndíjnak köszönhetően. A következő Fischer Annie-ösztöndíjat 2015-ben kaptam, de a kettő közötti években is számtalan Fischer Annie-ösztöndíjas koncertben vettem részt? ? mondja a művész, aki a koncertezés mellett tanít is.
?A Zeneakadémián 18 kamaracsoportom van. Bár ez elég magas szám, és nagy felelősségű munka, nagyon szeretem, mert számomra a kamarazene az egyik legfontosabb, és az oktatás során én is tanulok. Azáltal, hogy egy külső fül vagyok, én magam is fejlődöm, a kettő nagyon jól kiegészíti egymást? ? mondja a művész, akinek a jövőbeli célja, hogy a mostani egyensúlyt fenntartsa: ?Nekem abból áll az életem, hogy játszom és tanítok, és szeretném, ha ez így is maradna.?
Wéber Anikó
