 |
Egy Londonban 2003-ban napvilágra került római kori templom ásatásai során olyan i.sz. második századból származó bádogdobozt találtak, mely a mai csúcskozmetikumok vetélytársaként is szerepelhetne fehér színű krémjének hatóanyagával.
A Bristoli Egyetem kémikusa, Richard Evershed egy a Reutersnek adott interjúan "bonyolult kis keverék"-nek nevezte a kozmetikumot, melyet egy hat centiméter átmérőjű, öt centiméter magas jó állapotú római tárolóedényben találtak.
A Nature magazin beszámolója szerint miután a kutatók újraalkották a krém szintetikus változatát s magukon is kipróbálták hatóanyagát, úgy gondolják, hogy eredetileg elegáns római nők használhatták a bőrfehérítő hatású krémet. Véleményük szerint a római időkben a mai trenddel szemben a világos arcszín volt divatos. A krém beható vizsgálatáig csak azt tudták, hogy a világos hatás elérésére a római-korban a nők ólom tartalmú púdert használtak, ám ez a szépítőszer rendszeres használatával őrületet okozott.
"Úgy gondoljuk, hogy ez valamiféle alapozó krém lehetett" - tette hozzá Evershed. A krém körülbelül 40 százaléka bárányból vagy marhából származó zsiradékból áll, ezen felül 40 százaléka keményítő és a maradéka pedig ón-oxid (azaz ónkő) . Az összetevők közül az állati zsír teszi az anyagot krémessé, a keményítő a zsíros érzetet csökkentette, míg az ón-oxid felelős az opálfehér színért. "Annyit tudunk, hogy az ón-oxidból (ónkőből) nem került bele sok, így nem okozott bőrpanaszokat".
A Museum of London képviselője, Francis Grew szerint mind a bádogedény, mind pedig a krém különösen jó minőségű. Evershed továbbmegy, szerinte a krém "nem is igazán különbözik a napjainkban a kozmetikumokban használt hatóanyagok minőségétől."
