(MTI) - Először használta a Szovjetunió kifejezést, a második világháború alatt az egyik legeredményesebb szovjet hírszerző csoportot vezette Svájcban, a német és a svéd légitársaságnak készített térképeit évtizedeken át használták, a neki megítélt Lenin-rendet soha nem kapta meg, és a két világháború közötti időszakhoz hasonlóan újra világhírűvé tette a magyar térképészetet - derült ki a 110 éve, 1899. november 5-én született Radó Sándorról kezdődött kétnapos konferencia nyitó előadásaiból.
Trom András, Radó Sándor életének kutatója és nevelt fia előadásában hangsúlyozta, hogy Radó Sándor sokszor kockáztatta is azért az életét, hogy "egész Európa megszabaduljon a nácizmus és a fasizmus borzalmaitól". Szerinte Radó nem volt elvakult kommunista, mivel "a bűnöket és bajokat tisztán látta".
Életútját ismertetve elmondta, hogy a Dóra fedőnéven dolgozó Radó életében a hírszerzés "csak epizód volt", mindvégig élénken foglalkoztatta a földrajztudomány és a térképészet. Például 1924-ben ő készítette az első latin betűs térképet a Szovjetunió tagköztársaságairól, az ő tollából jelent meg az első útikönyv a Szovjetunióról, németül, mint ahogy a Szovjetunió elnevezés is tőle származik. Ugyancsak első volt, amikor térképészeti sajtószolgálatot alapított Pressgeo néven Berlinben.
Trom András felidézte, hogy Radó Sándor 1940 és 1943 között Svájcban működtette a szovjet hírszerzés és a második világháború egyik legsikeresebb hírszerző csoportját. Mintegy 80 fős hálózata révén összesen hatezer távirattal segítette a moszkvai vezetést. Az információk a német atomkutatások mellett olyan jelentős csatákban, mint a sztálingrádi, a kurszki és a moszkvai is hasznosnak bizonyultak a szovjetek számára.
Bernd-Rainer Barth német történész a táviratok és más források kutathatóságáról elmondta, hogy az oroszországi archívumok továbbra is zártak a kutatók előtt. Szerinte ennek nem a forrásokban található információk védelme az oka, hanem az, hogy "a központ igen jelentős hibái is látszanak, számos ellenálló életébe került a Vörös Hadsereg hírszerző szolgálata, a GRU központjának felelőtlen hozzáállása." Az archívumok zárolása tehát az információkat felhasználó egykori politikai döntéshozók hibáit védi.
Elmondása szerint a hírszerzőkkel kapcsolatban álló moszkvai központ gyakran igényelte a táviratok ismétlését és kérdései is voltak. Emiatt az informátoroknak saját archívumot kellett létrehozniuk, ami további kockázati forrássá vált. Elmondta azt is, hogy például Radóék számos kérdésükre egyszerűen nem kaptak választ a központtól.
Szerinte Sztálin sok esetben tájékozatlan volt. Ezért is történhetett meg, hogy a Szovjetuniót váratlanul érte az 1941-es német támadás, amely hatalmas anyagi és emberáldozatot követelt a Szovjetuniótól.
A háború utáni megtorlásról, amelyben Radó Sándor is egy évtizedre munkatáborba került, elmondta, hogy a legfőbb ok a sztálini gondolkodásmódban keresendő. Sztálinnak meg kellett szereznie a háborúban meggyengült teljes ellenőrzését a társadalom fölött. Ez a célja erősebb volt, mint a hírszerző hálózatok fenntartása.
Klinghammer István egyetemi tanár, térképész, aki a hetvenes évek elejétől 1981-es haláláig dolgozott együtt Radó Sándorral, arról beszélt, hogy a XX: század legjelentősebb magyar térképészeinek egyike az első geoinformatikusnak is tekinthető, annyira nyitott volt a térképészet új módszereire és lehetőségeire. Hírszerzői tevékenysége miatt életéből csak mozaikdarabok maradtak fenn. Amikor 36 évi külföldi tartózkodás után hazatért, Magyarországot a világ meghatározó kartográfiai központjává tette. Működése révén számtalan külföldi megrendelést is kapott a magyarországi térképészet. Szerinte Radó Sándor "emberi kapcsolataiban mélyen egoista, de közösséget szolgáló ember volt".
A Hadtörténeti Múzeumban csütörtökön is folytatódó nemzetközi konferencia zárónapján az előadók elsősorban Radó Sándor térképészeti munkásságáról és hatásáról beszélnek majd.
