 |
Az Emlékpont egyedi tematikájú és megoldásokat tartalmazó tárlata az 1960-as évek vásárhelyi művészetét egy különleges szemszögből, állambiztonsági jelentéseken keresztül tárja a látogatók elé. A kiállítás elsőként mutatja be Magyarországon egy vidéki város útkereső értelmiségeinek, művészeinek és azok szellemi műhelyeinek tevékenységét, méghozzá az állambiztonsági szolgálatok szemüvegén keresztül.
Hódmezővásárhelyen a hatvanas években az állambiztonság egyik célcsoportját a művésztársadalom képezte. Főleg két személy váltotta ki a politikai rendőrség ?érdeklődését?: Bibó Lajos író és Galyasi Miklós volt múzeumigazgató. Ők nemcsak ?horthysta?, illetve ?56-os múltjuk miatt váltak célszeméllyé, hanem azért is, mert kialakult körülöttük egy-egy ? fiatal értelmiségiekből, tisztelőkből álló ? baráti kör. A Csongrád megyei politikai rendőrség hamar fölfigyelt a két idős ember körül kialakuló csoportra. Úgy ítélték meg, hogy folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani a Bibó- és Galyasi-kört, és megbízható információkat kell gyűjteni az ott megforduló személyek politikai nézeteiről, általános hangulatáról. Az állambiztonsági szervek gyanakvását fokozta, hogy a renitens fiatalok közül egyesek részt vettek az első hazai ?szamizdat?, a Kép-Írás művészeti folyóirat elkészítésében is.
A kiállítás három fő részre tagolódik. Az első részben Galyasi Miklós képzeletbeli lakása ? a vásárhelyi kulturális, szellemi élet egykori központja ? jelenik meg, amiben a ?volt ellenforradalmár múzeumigazgató? saját környezetében kerül bemutatásra. A második rész a hódmezővásárhelyi művészeket, írókat, értelmiségieket mutatja be műveiken és a róluk készült ügynöki jelentéseken keresztül. Itt válik érzékelhetővé a III/III-as ügyosztály szinte mindenre kiterjedő érdeklődése. Ebben a térben jelennek meg a megfigyelt vásárhelyi művészek alkotásai, melyek mellett esetenként az arra vonatkozó ügynöki jelentés is olvasható. Ezekről Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója azt mondta el, hogy maguk a művek nem jelenthettek volna valós veszélyt a fennálló államrendre. Azonban a szókimondásukról ismert, egyéni véleményeiket véka alá nem rejtő művészek megnyilvánulásai magával vonta, hogy az állambiztonság célkeresztjébe kerüljenek. Kultúrpolitikai szempontból pedig azt tartotta veszélyforrásnak a kommunista rendszer a vásárhelyi művészekben, hogy nem álltak be a kor elvárt művészeti sodrába ? az akkor már haldokló szocreálba ?, hanem a magyar paraszti hagyományok megörökítésével épp e ?süllyesztőbe kívánt? létformát helyezték festményeik középpontjába. A kiállítás harmadik része egy T-lakást, azaz egy képzeletbeli, titkos, találkozási-lakást mutat be. Itt vette át a tartótiszt az ügynöktől a jelentést, és eligazítást adott a következő feladatait illetően. A T-lakásokat a BM. III/III. csoportfőnökség azzal a céllal hozta létre országszerte, hogy ott a helyi kirendeltségeiken dolgozó tartótisztek nyugodt körülmények közepette számoltathassák be ügynökeiket.
A kiállítás koncepciója és alaptézise a két végpontnál úgy jelenik meg, hogy a Galyasi-lakásba bepillantást, míg a T-lakásból kitekintést kap a látogató. Előbbiben a megfigyelt, míg utóbbi a megfigyelő szemszöge dominál.
A kiállítás rendezői kutatásra is ösztönzik a látogatókat, akik egy ?kartoték szekrényből? nyerhetnek információt a vásárhelyi művészvilágra vonatkozóan. Az itt rendszerezett ügynöki jelentésekből egy-egy konkrét eset összefutó szálaira derül fény az olvasó számára. A tárlat kurátora, Mészáros Tamás történész által feldolgozott és időrendbe rakott, ? olykor több ügynök adott esetre vonatkozó anyagát tartalmazóan ? jól átlátható történeteken keresztül értheti meg a látogató az állambiztonsági szolgálatok tényleges működésének mibenlétét. Az ügynöki jelentések mellett az őket irányító tartótisztek megjegyzései, utasításai is olvashatóak a szekrény fakkjaiban.
Az október 28-ig látható kiállítás végére az érdeklődők eljuthatnak ?a vörös megvilágosodáshoz?, amin a magyarországi kommunista rendszer állambiztonságának felépítését és hatalmi struktúráját bemutató piramist kell érteni. A négylépcsős építmény csúcsán természetesen Kádár János, az MSZMP főtitkára, az ország teljhatalmú vezetője áll. Alatta az 1960-as évek belügyi- és pártvezetőinek szintje következik, tehát Benkei András belügyminiszter, Eperjesi László III/III-as csoportfőnök, Surányi Ferenc, a KB Adminisztratív Osztály belügyi alosztályának vezetője, illetve Győri Imre Csongrád megyei első titkár fotói jelennek meg. Alattuk a tartótisztek szintje látható, itt a hódmezővásárhelyi művészvilággal foglalkozó, Csongrád megyei III/III-as tisztek nevei kerülnek ? most először ? nyilvánosságra. Végül a legalsó szinten a ?kishalak?, az ügynökök jelennek meg. A piramis kockái a rendszer vörös fényének pulzálásában kelnek életre, jelezvén azt, hogy a diktatúra létét támogató piramis élő, eleven organizmus, annak tagjai pedig hús-vér emberek.
