Az első ál-Dimitrij meggyilkolása után újból súlyosbodik Oroszország zavaros belpolitikai helyzete (1605. VI. 10.). Dimitrij cárral szemben hamarosan ellenállás bontakozott ki, mert a régi orosz birodalmat figyelmen kívül hagyva a lengyel elképzeléseket akarta megvalósítani. Egy lengyel katolikus nővel kötött házassága és az orosz főnemesség háttérbe szorítása végül lázadáshoz vezetett Moszkvában, melynek során az ál-Dimitrijt meggyilkolták. Utódja Vaszilij Sujszkij herceg lesz IV. Vaszilij néven, aki kezdetben a moszkvai bojárok támogatását élvezi. Mivel őt nem az általános birodalmi gyűlés választotta cárrá és a szolgáló nemesség érdekeit nem veszi figyelembe, vele szemben is ellenállás bontakozik ki, amely egy súlyos éhínség következtében kitörő lázadás és felkelés eredményeként egyre erősödik. A lázadómozgalom vezetője Ivan Bolotnyikov szökött szolga, aki parasztokból álló hadseregével 1606-ban megostromolja Moszkvát. IV. Vaszilij uralkodását ezen kívül egy második ál-Dimitrij fellépése is nehezíti. Ez a Dimitrij 1608. június 1-jén lengyel katonai segítséggel Moszkva elé érkezik és Tusinóban ellenkormányt hoz létre. Vaszilij cár megkísérli külföldi hatalmak támogatását elnyerni, hogy a belpolitikai nehézségeken úrrá tudjon lenni. 1609. február 28-án a cár a lengyelek ellenségével a svédekkel köt szerződést: egy Ladoga-tavi erőd átadása fejében 15 000 főből álló hadsereget bocsátanak a cár rendelkezésére (1612. X. 27.).
