A századfordulón a kis Szerbia és a Monarchia viszonya fokozatosan elhidegült. Oroszbarát szerb tisztek június 11-én betörtek a belgrádi fejedelmi lakosztályba, és a menekülni próbáló Obrenovics (Obrenović) Sándor uralkodót, valamint rossz szellemének tartott hitvesét, Draga Masint a gardróbszobában meggyilkolták. Tetemeiket az ablakon kidobták. Az új uralkodó, Karagyorgyevics Péter már határozottan oroszbarát politikát folytatott. A francia kapcsolatok is jelezték a Monarchiával való szembefordulás erősödését. Első jele ennek: a tüzérségfejlesztési program keretében nem Śkoda ágyúkat rendeltek a szerbek. Ausztria-Magyarország ezt rossz néven vette, és a két állam között kitört a vámháború. A Monarchiában megtiltották a szerb sertés behozatalát. Amikor azután a Monarchia 1908-ban bekebelezte Boszniát és Hercegovinát, majdnem háborúba sodródott a két ország. Bosznia-Hercegovina egy részére ugyanis Szerbia is igényt tartott. Szeretett volna idővel kijáratot szerezni az Adriai-tengerre. Oroszország akkor nem volt abban a helyzetben, hogy támogatást nyújtson Szerbiának, így az "annexiós krízis" megoldódott. 1912-1913-ban Szerbia a két Balkán-háborúban megerősödött, amit viszont a Monarchiának kellett tehetetlenül végignéznie. Idő kérdése volt, mikor került sor fegyveres összetűzésre. Ekkoriban már hivatalosan megtűrt egyesületek szervezkedtek Belgrádban a Monarchia ellen, s eszköztárukban szerep jutott a magas rangú politikusok elleni merényleteknek.
