Meggyőző bizonyíték a mexikói emberáldozásokra

 

A Mexikói Antropológiai és Történeti Nemzeti Intézet munkatársainak tájékoztatása szerint a felfedezés megerősíti azt a feltételezést, hogy a későbbi kultúrákból ismert éles obszidiánkéseket valóban használták az emberáldozatoknál. Mexikói kutatók ugyan már húsz évvel ezelőtt is találtak fosszilizált vérmaradványokat különböző kőkéseken, de az intézet munkatársainak a Puabla állam cantonai lelőhelyén talált 31 darab késen pásztázó elektronmikroszkóppal immáron emberi szöveteket sikerült azonosítaniuk.

 

Az éles használati tárgyak az Európában kevéssé ismert Cantona-kultúra termékei. Maga a kultúra a titokzatos városállam, Teotihuacan hanyatlása után kezdett virágozni, és több mint ezer évvel megelőzte a régió leghírhedtebb emberáldozó társadalmát, az aztékok felemelkedését.

 

A leleteket Luisa Mainou antropológus vizsgálta a mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem munkatársaival együtt. A vizsgálatok kiderítették, hogy az emberáldozást végző papok mély sebeket hagytak és az áldozatok egyes testrészeit levágták. Susan Gillespie, a Floridai Egyetem antropológusa úgy tudja: ez az első alkalom, hogy emberi szöveteket sikerült azonosítani obszidiánból készült késeken. 'Ez egy igen meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy a késeket emberi hús vágására használták' ? magyarázta a professzor.

A szerdán bejelentett felfedezés új megvilágításba helyezi a prehispán kultúrák emberáldozási szokásait. A Kolumbusz érkezése előtti civilizációk mélyen hittek abban, hogy az emberi vér létfontosságú a világegyetem egyensúlyának fenntartásában. A vizsgálatokból az is jól látszik, hogy minden egyes késnek megvolt a maga funkciója: egyiken ugyanis kizárólag vért, a másikon pedig csak szövetet találtak. Gillespie úgy gondolja, hogy az áldozásra használt késeket rituálisan elrakták, használat után pedig nem tisztították meg.