Az Anjou-házból származó I. (Bölcs) Róbert, I. Károly magyar király nagybátyja (Károly édesapjának, Martell Károlynak a testvére) 1309-ben foglalta el a nápolyi trónt. Sokáig úgy tűnt, hogy a trónöröklés kérdése nem fog gondot okozni, azonban 1328-ban meghalt fia, Károly calabriai herceg. A magyar uralkodó ekkor ismét felelevenítette azon igényét, hogy őt illeti a nápolyi trón. A pápa kezdetben azonban nem szívesen látta volna őt Dél-Itáliában, ezért nem támogatta Károly elképzelését. Végül hosszas diplomáciai tárgyalásoknak köszönhetően a feleknek sikerült megállapodni. 1333-ban a magyar király személyesen járt Nápolyban. Eljegyezte András fiát Róbert unokájával, az elhunyt Károly leányával, Johannával. Az itt megkötött szerződés értelmében András nápolyi királlyá kellett volna koronázni. Bölcs Róbert azonban nem sokkal a halála előtt másként döntött, a trón Johannát illeti, míg Andrásnak meg kellett elégednie "a királynő férje" titulussal. Természetesen a magyar fél ebbe nem nyugodott bele, gyakori követjárásokkal próbáltak nyomást gyakorolni. András végül sohasem lett Nápoly királya, mivel ellenlábasai meggyilkolták.
