Pápán született 1914. december 21-én. Tanulmányait a belfasti, illetve az utrechti egyetemen végezte, sémi filológiát és teológiát tanult. 1941-től megbízott előadó volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának sémi filológia tanszékén. 1960-1985-ig, nyugdíjaztatásáig tanszékvezető tanár volt az ELTE-n. Fő kutatási területei: a sémi filológia, a szír, arab földrajzi és történelmi források feltárása, a magyar nép őstörténetének és a török népek történetének megismerése voltak. Tudományos kutatásai során sikerült tisztáznia a honfoglalás előtti magyar történelem, valamint a magyarokkal kapcsolatba került népek történetének nem egy vitatott kérdését. Főbb művei: IV-IX. századi népmozgalmak a sztyeppén, Ogurok és törökök Kazáriában, Magyar őstörténeti tanulmányok. Munkásságát több kitüntetéssel, így az Eötvös Emlékéremmel, a Kőrösi Csoma Emlékéremmel jutalmazták. 1952-től volt a nyelvtudományok doktora.
