Eperjesen született 1872. május 21-én. A budapesti egyetemen orvosnak készült, de tanulmányait nem fejezte be. Műkritikusként több művészeti lap munkatársa volt. Tanulmányaiban a középkori felsőmagyarországi művészettel és Buda középkori maradványainak ismertetésével foglalkozott, értékes feltáró munkát végzett. Első közlései forrásértékűek, ha keltezéseit, stílusbesorolásait és a mesterekre vonatkozó megállapításait néha módosítani is kellett. Regényeket, novellákat írt, és legendákat, históriákat gyűjtött kötetbe. 1911-ben lett az MTA levelező tagja. Barátaitól kapta a "szentek fuvarosa" nevet. Divald ugyanis évek fáradságos munkájával bejárta a Felvidék nagy részét - tizennégy vármegyéjét - felkutatta annak minden félreeső faluját és ami művészettörténeti anyagot bennük talált, szentek szobrait és képeit, "elfuvarozta" Bártfára, Besztercebányára, Kassára, néha még Budapestre is. Sorra vette a falvakban a padlásokat és kamrákat. Mindenhova benyitott és szinte a detektívekre jellemző alapossággal kereste az elhullajtott és lomtári porban eltemetett művészeti maradványokat. Két múzeumnak, a Sáros megyeinek és a besztercebányainak anyagát javarészt ő hordta össze. De elmondható, hogy annak a művészeti anyagnak legértékesebb darabjait, mely egyéb városok gyűjteményeibe került (például a fővárosba, Esztergomba, Kassára és máshová) legalább is ő fedezte föl. Budapesten halt meg
