Kétévi betegség után, 48 éves korában, Nápolyban meghal Enrico Caruso tenorista, aki művészetével világhírnévre tett szert.
Caruso műszerész fiaként született Nápolyban, Guglielmo Verginénél tanult énekelni, és első ízben, 1894-ben lépett fel a nápolyi Teatro Nuovóban. Sikert azonban első ízben csak négy év múlva, Umberto Giordano "Fedora" című darabjának milánói bemutatóján aratott. A Teatro Liricóban előadott darabban Lori szerepét énekelte. Ezután londoni és szentpétervári vendégjátékok következtek. 1903-ban Caruso a mantovai herceget alakította Giuseppe Verdi "Rigolettó"-jában a New York-i Metropolitan Operában. A New York-i opera együttesének haláláig tagja volt. A világhírű tenorista a világ valamennyi fővárosában vendégszerepelt. Nagy kifejezőerejű erős hanggal rendelkezett, s operaszerepeit színészi tehetséggel adta elő. Zenei munkásságán kívül Caruso rajzolt is, művészkortársairól sok karikatúrát hagyott örökül. Repertoárjába, amelyet közel 250 hanglemez őriz (1902 óta), több mint 60 operaszerep, s 500-nál több dal tartozik, ezeket nagyobb előkészület nélkül volt képes előadni. Caruso, aki többek között Ciacomo Puccini, Ruggiero Leoncavallo és Francesco Cilea barátja volt, élénken részt vett kora zenei életében, s több opera ősbemutatóján is fellépett. Így énekelt a többek között Alberto Franchetti "Germania", Francesco Cilea "Arlesiana" és "Adriana Lecouvreur", valamint Ciacomo Puccini "A Nyugat lánya" című darabjában. Nemzetközi népszerűségén alapuló fellépései és hanglemezfelvételei lehetővé tették, hogy a Firenze melletti Bellos-guardo-kastélyban főúri életet éljen.
