Makón született 1910. december 24-én. 1934-től vett részt a falukutató mozgalomban, s 1937-ben megjelent nagy feltűnést keltő műve, a Futóhomok. 1937-től a Márciusi Front, majd a Nemzeti Parasztpárt egyik kezdeményezője és vezetője volt. 1939-ben családi mintagazdaságot létesített Szigetszentmiklóson. 1944-től haláláig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő volt. 1944-45-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, majd 1947-ben a Parasztpárt főtitkáraként a kommunistákkal való feltétlen együttműködés híve volt. 1948 után több minisztérium élén állt, majd az 1956. októberi forradalom idején Nagy Imre közeli munkatársaként a többpártrendszer mellett foglalt állást, s október 31-e után tagja volt kormánynak. November 4-én Tökölön a szovjetek őt is letartóztatták, de egy hónap múlva kiszabadult. Ettől kezdve a tudományos és társadalmi életben dolgozott: volt az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója, az MTA főtitkára, s közben a Hazafias Népfront főtitkára, az Elnöki Tanács tagja. Írásaiban a politikusi szándék mindig ötvöződött a tudományos elemzéssel. Elgondolásait történeti, gazdasági, társadalmi és település-földrajzi problémák kölcsönhatásában fejtette ki. 1956 után elsősorban üzemszervezési és szövetkezetelméleti kérdésekkel foglakozott, s részt vett az 1968-as gazdasági reform előkészítésében. A magyar faluról, a szövetkezetekről, a korszerűsödő mezőgazdaságról írt könyveivel, tanulmányaival, cikkeivel sok vonatkozásban úttörő szerepet vállalt; a magyar falu ismerőjeként az agrárgazdaságtan kiváló művelője volt. 1956-ban az MTA rendes tagjává választották, 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
