Londonban született 1561. január 22-én. Jogot végzett, 1582-ben avatták ügyvéddé, majd a királynő tanácsosa lett. 1584-től képviselő volt, első fontos írása, Az anglikán egyház ellentmondásaival foglalkozó irat. Erzsébet királynő feltétlen híveként az Essex elleni per koronaügyészi teendőitől sem riadt vissza. 1603-ban lovaggá ütötték, az ír ügyekkel és az egyház megbékéltetésével foglalkozott. 1604-ben a skót uniós tárgyalások egyik megbízottja volt, 1607-ben államügyész-helyettesnek nevezték ki. Rokona, Robert Cecil Bacon 1612-es halála után ő lett a legfőbb államügyész. 1617-ben lordpecsétőr, 1618-21 között lordkancellár (legfelsőbb bíró), Verulam bárója, majd Saint Albans vikomtja lett. I. Jakab iránti hűsége első számú kegyenccé tette. 1621-ben megvesztegetési vádakat hoztak fel ellene. Beismerte az ajándékok elfogadását, s lemondott, hogy lecsillapítsa ellenségeit, mégis 40 ezer font bírságra, életfogytiglani börtönre ítélték, eltiltották a hivataltól, s kizárták a parlamentből. I. Jakab azonban hamar szabadon bocsáttatta, ezután irodalmi munkákkal foglalkozott. A király számára megírta a törvények kivonatát, Nagy-Britannia történetét és a Tudor-uralkodók életrajzait, valamint memorandumokat az uzsoráról, egy spanyol háború kilátásairól, az oktatás reformjáról.
1625-ben jelent meg az Esszék, avagy tanácsok az okos és erkölcsös életre. További fontos művei: A régiek bölcsessége, s Az új Atlantisz című tudományos utópiája. Befejezetlenül maradt természettudományos összefoglaló műve, Instauratio Magna (Nagy Megújítás) címmel, melynek első része: A tudomány haladása először 1605-ben jelent meg. Hasonló munkába Arisztotelész óta senki sem fogott. A második mű, az 1620-as Novum Organum (Új Módszer), amely a tapasztalaton alapuló vizsgálati módszereket tartalmazta. A további részekben a természeti jelenségek magyarázatával, a rendszer gyakorlati példákkal történő kidolgozásával, a kor természettudományos ismereteinek elemeivel, s egy új filozófiával vagy tudománnyal, foglalkozott volna. Gondolkodásának középpontjában az észlelőtől független, objektíve létező anyagi világ állt. A Novum Organum-ban lerakta az újkori materialista filozófia alapjait, s ezzel a modern kísérleti tudomány ősatyjává vált. Rendszere a reneszánsz skolasztika-ellenes természetfilozófiája és a korai felvilágosodás módszertani-ismeretelméleti törekvései közti átmenet. Az új Atlantisz gondolatai szerint a tudomány és technika fejlődése révén lehet eljutni a tudósok vezette társadalomba, melyben a szükségletek kielégítése mellett megvalósul a társadalmi béke. Nagy hatást gyakorolt a XVII. századi magyar protestáns művelődésre is, igazi magyarországi kultusza 1848 után bontakozott ki.
