Berlinben 61 éves korában meghal Georg Wilhelm Friedrich Hegel. A stuttgarti születésű gondolkodó az objektív idealizmus tetőpontját jelentő szellemfilozófiájával vált ismertté. Fő műve, "A szellem fenomenológiája" 1807-ben jelent meg. Bernben és Frankfurt am Mainban házitanítóskodott, mielőtt 1801-ben, Jénában magándocens lett. Nürnbergi rektori tevékenység után, 1816-ban Hegel meghívást kapott a heidelbergi egyetemre. 1818-ban professzúrához jut Berlinben, ami történetfilozófiai nézeteinek széles elterjedését biztosítja és élénk vitát vált ki Németországban. Hegel véleménye szerint maga az élet és a történelem egy ésszerű, dialektikus folyamat, amelynek minden mozzanata s egésze is az ellentétek pillanatnyi egységeként fogható fel. Minden létező jelenség és folyamat logikai rendje a tézis, a tagadó (anti-)tézis és a kettőt megszüntetve megőrző szintézis - mindig magasabb szinteken újra és újra létrejövő - kapcsolatában ábrázolható.
