Apja II. (Tanácstalan) Ethelred király (ur. 978-1016), anyja pedig Emma, II. Richárd normandiai herceg leánya volt. Miután 1013-ban a dánok megszállták Angliát, a család Normandiába szökött. A rákövetkező évben Edward Angliába ment néhány követtel, akik békeszerződést kötöttek a dánokkal; a megállapodás értelmében Készületlen Ethelred visszakapta a trónját. Ethelred 1016-ban bekövetkezett halála után a dánok ismét fennhatóságuk alá vonták Angliát. Edward normandiai száműzetésben maradt, egészen 1041-ig, amikor visszatért féltestvére, Hardeknud király londoni udvarába ment. 1042-ben lépett a trónra, és sietve rátette a kezét anyja birtokaira, aki összeesküvéssel próbálta megakadályozni hatalomra kerülését. Mindazonáltal országlásának első 11 évében Godwine, Wessex grófja volt Anglia igazi ura. Edward Godwine leányát, Editet vette feleségül, de 1049-ben - négy évvel az esküvő után - szakításra került sor a két férfi között. 1051-ben Edward száműzte a Godwine családot, és eltaszította Editet.
Ebben az időszakban Edward egyre népszerűtlenebbé vált amiatt, hogy magas kormánytisztségeket adott idegeneknek - elsősorban normannoknak. Így vált lehetővé, hogy Godwine és fiai 1053-ban számottevő haderőt tudtak felállítani a király ellen. Külföldi kegyencei közül sokat száműztek, őt magát pedig rákényszerítették arra, hogy visszaadja birtokaikat. 1053-ban Godwine meghalt, s fia, Harold vette kezében a királyság kormányzását. Voltaképpen nem is Edward, hanem Harold volt az, aki 1063-ban leigázta a walesieket, 1065-ben pedig tárgyalásokat kezdett a lázadó northumbriaiakkal. Nem csoda hát, hogy halálos ágyán Haroldot jelölte ki utódjául, holott korábban állítólag Vilmosnak ígérte a koronát. 1066 októberében, a hastingsi csatában Vilmos megölte Haroldot, két hónappal később pedig királlyá koronáztatta magát. Edwardot 1142-ben avatták szentté.
