A 48 éves korában elhunyt II. József, német-római császár mindössze 10 éven át uralkodott önállóan. A felvilágosult abszolutizmus képviselőjének számít. Célja egy egységes, központosított, német nyelvű birodalom létrehozása volt. Bár az uralkodása idején hozott reformok az iskolaügyben és a jobbágyok helyzetének javításában jelentős eredményeket értek el, politikájának nemzeti és rendi ellenzéke egyre nagyobb ellenállást fejtett ki és a helyzet válságosra fordult. A tiltakozó akciók és szervezkedések halálos ágyán arra kényszerítik, hogy három kivételével (jobbágyok szabad költözése, protestánsok szabad vallásgyakorlata, a katolikus alsópapság anyagi támogatása) összes rendeletét vonja vissza. Utódja, II. Lipót Montesquieu szellemében a rendi államból alkotmányos monarchiát igyekszik formálni hosszabb időre tervezett reformok útján. Mivel II. József "kalapos király" maradt a magyar nemesség szemében - nem koronáztatván meg magát - egy köznemesi szemléletű alkotmánytervezet kétségbe vonja a Habsburgok örökösödési jogát Hungáriában.
