Moszkvában, 53 évesen meghal IV. (Rettegett) Iván. Fia, az új cár, az elmebeteg I. Fjodor Ivanovics helyett Borisz Godunov veszi át a kormányzást. IV. Iván 1547-ben bizánci rítus szerint minden oroszok cárjává koronáztatja magát, és ezzel világos jelét adja annak az elképzelésnek, mely szerint Moszkva a harmadik Róma, a cár pedig a bizánci világcsászárság Isten által elrendelt utódja (1547. I. 16.). Ezt a nemzetek fölötti uralmi igényt IV. Ivánnak hamarosan sikerült aktív hatalmi politikával megvalósítani. Államférfiúi tehetségét belpolitikai reformokkal bizonyította be. Megújította a közigazgatást, a bíráskodást, az egyházat és a hadsereget. 1565-től kezdve testőrségének, az opricsnyikoknak segítségével és terrorintézkedésekkel eltávolította politikája ellenzőit, akik elsősorban a nemesség és a papság soraiból kerültek ki. Az állami tisztségek betöltésénél elsősorban a köz- és kisnemeseket részesítette előnyben. A külkapcsolatok terén a cár expanzív hatalmi politikát folytatott, amely a kezdeti sikerek és a Lengyelország és Svédország elleni 25 éves háború (1582. I. 15.) után súlyos kudarchoz vezetett. A cárnak le kellett mondania összes hódításáról a Balti-tenger térségében és elvesztette a belső-germán területeket is. A vesztes háborúk szétzilálták Oroszország gazdaságát. A cárt mértéktelen indulatosság (1581-ben legidősebb fiát agyonsújtotta), bizalmatlanság és kegyetlenség, egyúttal nagy műveltség jellemezte.
