Johann Bock Wetschau-ban látta meg a napvilágot. 1590-ben jött Magyarországra. 1592-99 között az eperjesi kollégiumban tanított, 1594-től rektor volt. II. Rudolf császár nemességet és császári költő címet adományozott neki. 1599-ben Kassán lett rektor, később Bocskai István oldalára állt. A fejedelem 1606-ban követségbe Németországba küldte a protestáns választófejedelmek szövetségének megnyerése érdekében, de a császáriak Prágában elfogták és élethossziglani börtönre ítélték. Öt évig sínylődött a prágai börtönben, amikor a felesége, aki a várban cselédnek állt be, kenyérbe rejtett kötélhágcsót juttatott be cellájába, s így 1610 végén megszökött. 1611-ben ismét kassai polgár lett, s 1613-18 között a városi iskola igazgatójaként működött. Lemondása után Bethlen Gábor is gyakorta bízott rá fontos diplomáciai küldetéseket. - Tanárként Seneca elveit követte, tanítványait a gyakorlati életre készítette fel. Műveit latinul írta. Sok adatot gyűjtött nagy történeti művéhez, amelyből csak részleteket írt meg. Eközben talált rá arra a két műfajra, amelyekben maradandót alkotott: a levélre és a naplóra. A morvaországi Uhersky Brod-ban érte a halál.
