Kazinczy Ferenc tántoríthatatlan híve és barátja volt, de a nyelvújításban óvakodott a túlzásoktól. 1790-ben a soproni líceumban - diáktársaival - megalapította a Soproni Magyar Társaságot, az első magyar önképzőkört. 1791-93-ban Göttingenben és Jénában tanult tovább, 1794-től Győrött tanított. 1796-1808 között több dunántúli falu lelkipásztora, majd 1912-től haláláig a dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendense volt. Mintegy 70 önálló műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német és francia klasszikusok munkáiból. Versei többnyire terjengős, szentimentális alkotások. Legnagyobb érdeme Berzsenyi Dániel költői tehetségének felfedezése volt. 1830-ban az MTA rendes tagjává választották.
