A szabad firenzei köztársaság híve volt, ezért többször kellett menekülnie. 1530-ban Franciaországban telepedett le, s diplomáciai feladatokat teljesített II. Henrik és Medici Katalin szolgálatában. Szerelemről, vallásról és politikai kérdésekről írt költeményeket (összesen 3 eklogát, 12 szatírát). Átdolgozta az Antigonét, valamint írt egy vígjátékot és két eposzt is. Legjobb műve A földművelésről című tankölteménye. Amboise-ban érte a halál.
