Az előkelő családból származó Nerva Narnia (ma: Narni) umbriai városában született 32 körül, családja a Római Köztársaság korának legvégén bukkant fel a politika élvonalában. 96 decemberében, Domitianus meggyilkolásakor a nép és a hadsereg császárnak kiáltotta ki Nervát, aki felszámolta a besúgók rendszerét, hazaengedte a száműzötteket, megszüntette a felségsértési pereket, amnesztiát adott a politikai elítélteknek. Minderre szükség volt, hogy a nép bizalmát helyreállítsa a császárság intézményében. A császár rövid uralkodása nem volt túlzottan eseménydús. Többször próbálkozott korlátozott mértékű földosztással, ám kevés sikerrel. Továbbra is fenntartotta a szegényebb rómaiak gabonaellátását, olykor pénzt is osztott. Egyúttal csökkentette az állami kiadásokat, amikor korlátozta a játékok és rendezvények számát. Mivel gyermektelen volt, kénytelen volt örökbe fogadni kiszemelt utódját, Marcus Ulpius Traianus, Germania katonai parancsnoka, aki épp a Rajna vidékén hadakozott. Az örökösödést a Caesar és Germanicus címek, valamint tribunusi hatalom megadásával pecsételte meg. 98-ban Nerva és Traianus közösen viselték a consuli rangot, azonban az idős uralkodó január 25-én hirtelen elhunyt.
