Parajdon született 1884. május 30-án. 1905-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, majd a bécsi hadiiskola hallgatója volt. Az I. világháború alatt különböző vezérkari beosztásokat töltött be. 1919-től vezérkari őrnagy, vezérőrnagy, altábornagyi kinevezést kapott. 1942-43 között a Kállay-kormány honvédelmi minisztereként tevékenykedett. E minőségében mérsékelni igyekezett a német befolyást, a hazai szélsőjobboldal hatását, és sokat enyhített a munkaszolgálatosok helyzetén. Emiatt "tengelyellenességgel" és "zsidóbarátsággal" vádolták. 1943-ban kénytelen volt lemondani. A nyilas hatalomátvételt követően 1944. november 16-án letartóztatták, Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták. 1945-ben szabadult, s attól kezdve visszavonultan - egy időben méltatlan körülmények közt - haláláig élt Piliscsabán. Az 1950-es elején nyugdíját megvonták. Hadtörténeti munkái Magyarország I., emlékiratai pedig II. világháborús szerepének nélkülözhetetlen forrásai.
