A főpap és humanista történetíró Nagyszebenben született 1493. január 10-én. Pécsi, majd esztergomi kanonok, később II. Lajos, illetve özvegye, Mária királyné titkára volt. 1543-ban zágrábi, 1548-ban egri püspök, 1553-ban esztergomi érsek lett. I. Ferdinánd alatt volt kancellár, Hont vármegye főispánja és egy ideig királyi helytartó is. Ő telepítette Magyarországra a jezsuita rendet, s ő emelte akadémiai rangra a nagyszombati káptalani iskolát. Korának meghatározó egyházi személyisége volt, levelezésben állt az akkori humanistákkal, többek között Rotterdami Erasmusszal. Sokat tett a katolikus egyházi élet és az iskolaügy fejlesztéséért. Hungaria és Attila című műve igen fontos adatokat tartalmaz Buda és Visegrád Mátyás-kori állapotáról. Pozsonyban hunyt el.
